Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: Könnyebb volt Jurisichnak…
Az ország tizenhárom védett műemléki együttese között negyedik helyen tartják számon Kőszeget. Belvárosa - a soproni és a budai mellett - műemlékileg a legértékesebb. A második világháború megkímélte házait, érintetlenségével idegenforgalmi tekintetben is hazai élvonalba állítható. A nyugat-dunántúli üdülőterület fejlesztéséről szóló 1967-es kormányhatározat Kőszeget is megillető rangra emelte. Ezt igazolja a védett városmag rekonstrukciós terve, a negyedik ötéves terv városrendezési programja. Még 1964-ben részletes rendezési terv készült a belvárosról, melyet főbb fejezetei jól érzékeltetnek: Változatlanul meg kell őrizni a városszerkezetet, az utcavonalukat, a magassági arányokat; kiszabadítják a városfalat és bemutatják kapukkal, tornyokkal együtt; szanálják a városfalat kívülről övező várárkot érintő épületeket, helyét parkosítják; korszerűsítik és restaurálják a védett területen belül eső lakóházakat, intézményeket; gondoskodnak megfelelő út- és térburkolatokról; gondoskodnak a megfelelő közvilágításról és egyes kiemelkedő műemlékek díszvilágításáról, - homlokzatszínezés, korszerű aortái kialakítások, a „gyalog-belváros” létrehozása megfelelő közlekedési szabályozással - szerepel még az elképzelésekben. De mi a -valóság? A városfallal övezett különböző korú és stílusú zárt sorban álló épülettömbök rekonstrukciója lassú ütemű, s a barokk, gót, reneszánsz hangulatot vegyesen árasztó utcák aggodalmas gondolatokat ébresztenék: vajon a történeti és esztétikai értékeket képviselő műemlékek mentése versenyt fut-e az ostromló, pusztító idővel?! Az idén ünnepeljük a szervezett magyar műemlékvédelem centenáriumát. Valójában nagyobb arányú „komplex mentési munkáról” csak az elmúlt 15 év alatt beszélhettünk. Kőszegen a Jurisich vár helyreállítása (1963) nyitotta meg a sort, de ezt követően a hagymasisakos tonnyú, reneszánsz Szent Imre templom és a szomszédságában, a századok viharait átvészelt, kolostorral összeépült, gótikus Szent Jakab templom (1246-tól származnak alapkövei) külső tatarozásán kívül néhány jelentősebb lakóház készült el - köztük a Chernél utcai reneszánsz, barokk és klasszicista stílusú három palota, a Jurisich téren a Lá'hasház (Levéltár) - a továbbiakban a műemlékfelújítás lelassult. Pillanatnyilag a Junsich tér 5. és 7. számú házak rekonstrukcióján dolgozik az Országos Műemlékfelügyedőség. (Az utóbbi a híres sgrafittó díszű ház, mely a reneszánsszal rokon és helyi különlegességeknek tartják. Az 5. sz. alatti házban tanya és csecsemő nevelőintézet, a 7-esben ifjúsági klub kap helyet. Az épületeket előreláthatólag csak több hónapos határidő-csúszással tudják majd átadni.) Tehát a védett belváros komplett helyreállítása szinte vánszorog. Lassan három éve, hogy a Chernél utcában de kellett bontani az első műemlék jellegű épületet, félő, hogy a 6. számú kétszintes lakóház is követi, hisz már huzamos ideje támasztó gerenda ékteleníti 'homlokzatát, belső udvar felőli részét. Emeletéről kiköltöztettek egy családot, mert lakásuk életveszélyessé vált. Egy idős házaspáré a ház. A férfi 400 ezer forintot kér a tanácstól, iaz állami becsüs 200 ezer forintra értékelte az „állva haldokló” házat. A tulajdonos ugyan belátja, hogy 120 ezer forintot egyszer már költött a tanács a tető javítására, de épp ezért adná „kisebb összegért” a szerinte félmillió forintot is megérő épületet. (Nagy kár lenne, ha az elhúzódó alkudozás hónapjainak súlya ledöntené a városképileg is értékes falakat.) ❖ sH ❖ Az Ingatlankezelő Vállalat évente 15-20 millió forintot költ a házak felújítására, karbantartására, de ebből csak 4 és fél millió forint jut a műemlékekre. Mindenesetre előrelépés a tíz évvel ezelőtti 1,5-3 milliós költségvetéshez képest. A múlt falai közé nem olyan egyszerű beköltöztetni a jelent, mint ahogy azt gondolnánk: egy ma épült ház 50 év múlva már elöregedik, a műemlékektől viszont halhatatlanságot kívánunk, sőt most már összkomfortot is. Ennek viszont ára van. Mert csaknem kétszeresébe kerül egy 536
