Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - Koncz István: A Szentlélek és az agitátor

- Mással.- Nőneművel?- Nem, fiúval.

Sóhajtott, visszaejtette homlokát a tenyerébe, hangja megbicsaklott:- Hogyan? Mondd el, hogy történt.- Hát... megfogtuk és...- És?- És fölakasztottuk.- Mi?- Fölakasztottuk. És néztük, hogyan döglődiik.- Micsoda?- A macska. Fölakasztottuk a macskát. Nem a miénik volt. És néztük, hogy kínlódik. És tudtam, hogy ez paráznaság. De erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, és a bűnre vezető közeli alkalmat...

Öklével rácsapott a könyöklőfára, rádordított, hogy takarodj, nagyon megijedtél, de aztán mégis maradhattál, adott három üdvözlégymáriát... Ez jutott eszedbe a pártbizottságon és fuldokoltál a visszafojtott nevetéstől.- Nincsenek vallási problémáim ...

A sovány funkcionárius rádnézett, félreértette a mosolyod:- No, nem is azért, mintha föltételeznénk... - mondta most maga is fölszabadult mosollyal. - Csak, ugye, ezt is meg kell kérdeznünk.- Apu, akkor a nagymama miért mondta hogy van? Hazudott?- Nem hazudott. Ö úgy hitte, hogy van.- Pedig nincs?- Csacsi.- Most már tudja, hogy nincs?- Csacsi.- Te úgy hiszed, hogy nincs?- Csacsi.- Anyu sem hiszi, hogy van jóisten?- Anyu mindenben úgy gondolkodik, mint apu.

... Gályán, amikor késő este megérkeztetek, kimerültén az egész napi rumlitól - esküvő, fényképész, ebéd a szülőkkel és Bandiékkal az Apostolokban, aztán rohanás az állomásra - s végre becsukhattátok magatok mögött a szobátok ajtaját, Irén kedvetlenül ült le az ágy szélére, nem állt neki azonnal kicsomagolni.- Bánt valami? - kérdezted.- A ...- Nem tetszik a szoba?- Dehogy.- Mi bajod?- Semmi, kedves... - Cigarettát kért, hagyta a bőröndöket. Odaültél mellé. - Semmi: butaság. Eszembe jutott, hogyan képzeltem el kislány koromban az esküvőmet: hosszú fehér fátyol, csupa fehér virág mindenütt és búg az orgona... Hülyeség.

Tenyeredbe vetted az arcát:- És ... hiányzott?- A, dehogy... Csak... Néha olyan hülye tud lenni az ember.

Te még egyszerűbben szeretted volna. Maximum a két tanú, de azok is csak mert muszáj. Az anyakönyvvezetőnek megmondani: hagyja a beszédet. És hagyni Gályát:

493