Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Koncz István: A Szentlélek és az agitátor
KON CZ ISTVÁN A Szentlélek és az agitátor Nem kellett volna magaddal hoznod a fiad; az a baj, hogy magaddal hoztad. Nélküle, ha csuromvizesen is, rég hazaszailadhaítál volna. Vagy amit eszed szerint így is tenned kellene: kifeküdnél a sík mezőre, hagynád, hogy arcod mossa a zápor, ailádfollyék; kicsit dideregve, de még gyönyörködhetnél is a villámokban. Kötöznivaló gazember vagy: beülsz a hatéves fiaddal egy magányos szénaboglyába, amikor .tudod, hogy ez a legveszélyesebb. Semmi fa, .semmi domb, semmi „kimagasló 'tárgy”, ikútgém vagy valami; egy kóbor istennyilának nem is lehet más választása, mint ez a boglya. De te, te beültél, bekucorodtál, magadhoz szorítod a fiad; uralkodsz a hangod színén, hogy elég bátran és bátorítóan csengjen; még viccelsz is. Mire .jó ez a hülyeség, meg tudnád magyarázni? Persze: a gyerek . . . Jobban félsz a más félelmétől, mint a magadétól, ez az igazság; ez a ti betegségiek; tanítóké. Na jó: l'omival nem felehetsz ki az árokba, szívbajt kapna a rémülettől. Vág)' legalábbis meg kellene magyaráznod, hogy ott nem oly nagy a veszély, mint itt; de akkor már ki kellene mondanod ezt a szót, hogy veszély, hogy egyáltalán van veszély, .amiről pedig így el tudod hitetni, hogy nincs. Helyben vagyunk? Ha .most itt meghalsz, a halálod méltó lesz hozzád. Íme, iá Tanár, .a Nagy Hihető, akit utolsó órájára, a hona mortis-ra is .elkísért a ráfigyelő világ; aki utolsó perceiben sem bújhatott el .a gyermeki, csak-neki-hívő tekintetek elől. Szóval buta dolog volt elhozni, Tomi azonban most .már kétségkívül itt van, ez tény. Olyan, mint egy sorstragédia kiindulópontja: zöldbe vágytál, erdei sétára, te, elkorososult városlakó, aki villanydrótok védőhálója alatt, villámhárítók árnyékában hamis illúziókat, romantikus álmokat dédelgettél szívedben a Természetről. Mikor .aztán az erdőben váratlanul -megdöfdűlt fejed felett az ég, .akkor egyszerre szétfoszlott .az idill, pánikba estél, futásnak eredtél, és most itt csücsülsz félúton az erdő és a villámhárítóid között. Tőrbe- osaltak az istenek. Ne humorizálj, egy irodalomtanártól, .aki tíz éve magyarázza Sophok- lést, úgysem őszinte az ön-gúny. A fiadra pedig figyelj, .még megérez rajtad valamit. Hallod ?- Apu. Biztos, hogy nem tud bántani a villám?- A, csacsi, hogy tudna ... Nem mersz kikémlelni, fölnézni .az égre; behunyod a szemed, így nyugtázod a közeli dördüléseket. És szorítod magadhoz a fiadat, hogy ne féljen. És hogy ne félj ... Emlékszel: hányszor tanítottad, hányszor elmagyaráztad az iskolában, TIT-előadáso- kon, szemináriumon a vallás keletkezését? Az ősember félt a természeti tüneményektől, például a villámlástól, amelyet nem tudott megmagyarázni, félt tőle, így aztán . . . Nagyon hülye helyzetben vagy: magadon tanulmányozhatod a vallás genezisét. .. Emlékszel az esztergán gulyás arcára? Nagy, szőke, tömött bajusz, rendíthetetlen nyugalmú kék szempár, egycentis, előre lapuló haj, hátul fölcsúcsosodó koponya. Minden előadásról egy arc maradt .meg benned és .minden osztályodból is egy; mindig egy embernek magyaráztál, akit épp kiválasztottál öntudatlanul. Az esztergám gulyás, mióta nyugdíjazták, törzstag volt a téli estéken, őt nem untatta a Sinantropus és Cromagnon, a bar- langrajzok és a Nílus áradása; nem fészkelődött a szűk, gyerekekre szabott iskolapad489
