Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKIRODALOM - Seres József: Négy regény a Kozmosz sorozatból

A vallomás így is őszinte. Az önéletírások őszintesége és líraisága teszi vonzóvá. Közelebbről vizsgálva ugyan kiderül, hogy Gulyás Mihály semmi újat nem mond „az emberek akkori küzdelmeiről”, a regény értéke azonban nem is attól, hanem a mondottak hitelességétől, művészi megformálásától függ.

A főhős friss, eleven színekkel megrajzolt kamaszfigura. Gondolataiban, gyakran meghökkentően őszinte reagálásaiban, nagyot-akarásaiban tükröződnek a paraszti gondok. Mert ha másféle gondok is voltak már ezek, mint a felszabadulás előttiek, azért nagyon súlyos gondok voltak. A földosztással nemcsak az öröm, hanem az aggodalom, félelem, irigység, önzés és még sok minden járt együtt. Olyan gondok, küzdelmek, amelyek együttjártak egy csomó tapasztalatlansággal, politikai taktikákban való járatlansággal is. Az utóbbiról aránylag keveset olvashatunk a regényben, s többnyire azt is leegyszerűsített formában. A belső folyamatok mélyebb föltárása helyett nemegyszer külső konfliktusok kiélezésével kísérletezik az író. Sajnos, ezek nem pótolhatják az igazi konfliktusokat. Gondolok itt a kulák vagy kulákpárti suhancok párt elleni tüntetésére, vagy még inkább a két szomszédos falu földhözjuttatottjainak csaknem vérre menő huzakodására. Nem érdektelen ugyan ez sem, de nem érezzük eléggé hitelesnek. Szerencsére van egy mélyebben ábrázolt vonal is, a volt jegyző és a kommunista proletárparaszt párttitkár ellentétének bemutatása, amely egyúttal a falusi viszonyok átalakulását is jól érzékelteti.

Gulyás Mihály regénye lírai gazdagságú realista mű. Kár, hogy a végén nem tud mit kezdeni a hősével s egy véletlen, bár a kamaszfiú jelleméhez illő, csaknem tragikus kimenetelű fordulattal hirtelen kiemeli környezetéből, és riportszerűen fejezi be a regényt. (Kozmosz, 1971.)

MEZEI ANDRÁS: SZERELMES IKARUS

Mezei a mai ifjúság egyik legelevenebb problémáját veti fel érdekes regényében. A fiatalok problémáját, akik a társadalom és a szülők jóvoltából a szabadság, az egyéni döntés olyan lehetőségét kapták, amellyel közülük igen kevesen tudnák élni. Visszaélnek inkább vele. Önmagukat teszik tönkre elsősorban, de ez nem érdektelen a társadalom szempontjából sem, hiszen ha sokan vannak, akik rossz úton keresik egyéni örömeiket, boldogságukat - ha tragédiájuk egyéninek tűnik is - társadalmivá nő. Jogos az író problémafölvetése: „Ikarus a magasság, az értelmes veszedelem szerelmese volt; de miért zúzzák magukat össze naponta a szerelem ikarusai?”

A regény hőse, Makai Ervin, pilóta; így a metaforikus cím kettős értelművé válik: a szerelmes pilóta, aki a repülésnek is szerelmese. Tragédiája az, hogy eddig felelőtlenül, csak pillanatnyi örömökért hajszolta a szerelmet, s most mikor úgy látja, hogy az igazi szerelemmel találkozott, megbosszulja magát az előbbi kalandos élet. Váratlanul megjön a legutolsó szerető, s ez tönkreteszi az igazinak véltet. Nem tud belenyugodni. A cselekmény szerint repülőgépen őrültként kering a távozó kedves vonatja körül s annyira mélyen, hogy végül lezuhan. Ikarusként pusztul el tehát mérhetetlen szerelmében. Vagy önzésében inkább? Az író mindvégig kettős életűként ábrázolja hősét, és ez talán helyes is, hiszen a pilóta jogosnak véli a felelőtlen életet és az igaz szerelmet is. A pilóta töprengéseinek, asszociációs csapongásainak érzékeltetéséhez alkalmas a megjelenítés, a cselekményszövés és a szituációk rapszodikus, nemegyszer groteszk formája, mégis úgy érezzük, hogy talán ez a rohanó előadásmód teszi kissé felszínessé, vagy talán inkább a társadalmi összefüggésekből kiszakítottá ezt a regényt. Mintha nem lett volna ideje az írónak itt-ott egy kicsit elidőzni és gondolni arra is, ami a felszínvalóság mögött van. (Kozmosz, 1971.)

475