Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKIRODALOM - Seres József: Négy regény a Kozmosz sorozatból

G. SZABÓ JUDIT: A MACSKÁT VISSZAFELÉ SIMOGATJÁK

Az utóbbi években mind több író megkísérli, hogy behatoljon a mai fiatalság lelkivilágába, s minden furcsaságával, rokonszenves és ellenszenves vonásaival mutassa meg életét. Kolozsvári G. Emil ,,A fekete bulá”-jának sikere külön biztatás volt hasonló vállalkozásra.

G. Szabó Judit neve még ismeretlen, vagy legalábbis kevésbé ismert az olvasók előtt. Sok jel mutat arra, hogy regényében közvetlen élményeket rögzít. Bizonyára nem véletlen, hogy hősnőjét, aki lovagolni akar tanulni, de leesik a lóról s egyik gerinccsigolyáját megsértve kórházba kerül, éppen Szabó Juditnak nevezi és vele mondatja el mi is történt, hogyan is élt eddig a világban. És persze a betegség hosszú éjszakáin arról is elgondolkodik, milyennek is látja saját és mások életét. Van ideje arra, hogy a legapróbb részletekre is visszaemlékezzen. Valódi édesanyja disszidált, de mostohaanyját szereti, s így hozzá intézi monológját.

Elsősorban a regény nyelvezete az, ami feltűnő. Szándékolt jazz-nyelvnek tűnik, de csakhamar rájövünk, hogy túlzásaiban igen sok az egészséges önirónia. Ironikusan rádupláz a fiatalok közt szokásos, néha idegborzolóan ostoba jazzságra. Sajnos, nincs helyem arra, hogy néhány idézettel legalább bemutassam ezt a nyelvet, amely olyan bőségesen és olyan mulattató természetességgel ömlik a főhős szájából, mert hiszen nem is annyira a frankó, vili, állati, hülye, bazi stb. szavak használata, hanem a sajátos gondolat- és mondatfűzés, valamint a kifejezés cinikus jazzsága és a belső mély és szép érzések közötti ellentét teszi meglepően vonzóvá. Mondhatnánk ugyan erre, hogy no, de egy irodalmi alkotásban! Igen, egy friss őszinteséggel megírt irodalmi alkotásban, mert ez a nyelvezet szándékolt túlzásaival, mókás vagy groteszk halmozásaival egyúttal tiltakozás is. Hiszen e különös nyelvezet mögött őszinte, becsületes, minden hántásra, rútságra, igazságtalanságra és jóságra érzékenyen reagáló lélek húzódik meg. A regény szemléletmódja nem lép túl Jutka fiatalos látásmódján, mégis hitelesen rajzolódik ki előttünk nemcsak az iskolás „csajok” és „krapekok” élete, érzelmi világa, hanem a felnőttek életéből is felvillant egy-egy vonást. Olyan könyv ez, amely után, mint mondani szokták, sokat várunk írójától. (Kozmosz, 1971.)

GYERTYÁN ERVIN: ISTEN, ÓVD AZ ELNÖKÖT

Gyertyán Ervint mint kritikust, filmesztétát és tanulmányírót ismertük meg, az utóbbi években azonban szépirodalmi műveket, főleg fantasztikus regényeket is írt. Ezek egyike az „Isten, óvd az elnököt” című kötete is. A fantasztikus regények elég nagy helyet kapnak a sorozatban, Gyertyán Ervint azonban nem a tudomány s a jövőbelátás fantasztikuma izgatja. A fantasztikus téma inkább csak ürügy társadalmi visszásságok leleplezésére. Ehhez talán elég utalni arra, hogy a történet színhelye „Marko- mánia”, s hogy az elnök tökéletes gép-alteregóját Markománia két nagytőkés versenytárs egyike, a Lacombe cég készíttette. A hangoztatott cél az elnök életének védelme (veszélyes helyekre az alteregóját küldi), a valóságos cél, hogy az elnököt a Lacombe cég pártjára vonják a vetélytárs Spottmann céggel szemben. A kitűnően kialakított szituáció alkalmas arra, hogy a kapitalista társadalom politikai, gazdasági életének visszásságait mint egy görbe tükörben tárja elénk. Az író fel is használja ezeket a lehetőségeket. Az olvasó az USA-ra, vagy az NSZK-ra gondolhat, de bírálatot mond az író a robotgépek használatának irreális elképzeléseiről is. A robotgép, a tökéletes alteregó végül is nem segít az elnökön, sőt miatta esik merénylet áldozatául. Gyertyán Ervin nemcsak ötletes témát talált, hanem azt végig izgalmasan dolgozta fel ebben a regényében. (Kozmosz, 1971.) SERES JÓZSEF

476