Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Monográfia Kós Károly architektusáról

tevővé válik. A vasi szerzők munkáit a rendszeresség ígéretével megjelentető Szombathely város Tanácsáé az érdem, hogy a Rába menti élet és annak írója elfoglalhatja helyét irodalmunkban. S ha szívesen nyúlunk kötete után, abban a címlapot rajzoló Vértesi Péternek is része van. RÚZSA BÉLA

Monográfia Kos Károly architektusáról- PÁL BALÁZS MUNKÁJA Az Architektúra-sorozatban megjelent kötet borítójáról a kedves zebegényi templom köszönt, tervezőjének munkásságát a Magyar Irodalmi Lexikon mégis bővebben tárgyalja, bár bemutatásával és pályakép-vázlataival a művészettörténet sem marad adós. Csak „foglalkozásainak” felsorolására harmadfél sort kellett áldozni az említett lexikonban. Szépírói művei mellett utóbb megidézik a tudományos szakmunkákat és kultúrtörténetieket is. Életútjától és művei keleükezéséről-sorsáról a legátfogóbb monográfiát ő maga írta, nemrégen megjelent válogatása elején (Hármas Könyv; Bukarest, 1969.). Bár regényeit bizonnyal sokan őrzik és olvassák, drámái a színpadok látványos kedvencei, építőművészetéről mégis előbb jelent meg monográfia, mint az irodalmiról. Épületterveit 1906 óta közlik a szaklapok, első megvalósított műve szülei lakóháza volt (1910), a zebegényi templom mellett legismertebb magyarországi épületei a budapesti Állatkert kellemes romantikái ú és bizonyosan lakályos pavilonjai (1908-10).

A most megjelent album és „kismonográfia” elsősorban tehát a művész „architek- tusát” hivatott feltárni, erre utalnak akár a fejezetcímei is (Élete - Építészeti szemlélete - Kutatói munkássága - Az építész-alkotó - Értékelése stb.). De a polihisztori elmével és munkabírással megáldott Kós Károly teljes oeuvre-jének elemzése szinte szétfeszíti a kimért terjedelmet a könyvben, ugyanúgy a vizsgálódás szempontjait. A kötet zárófejezete a mester építői, grafikai, szobrászi, iparművészeti és irodalmi munkáinak felsorolása, amelyet a művek képi bemutatása követ; jellegzetesen meredek tetőzetű udvarházak, templomok, népi ihletésű és „erdélyi ízű” enteriőrök rajzai. Meleg szállás és bensőséges otthon húzódhat meg a békés cseréptetők alatt. A felépült művek közül a legváltozatosabb a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (1911-12), a legszebb a dombos tájba fészkdlt, kőből és fából felhúzott „Varjúvár” (Sztána), amelyet Kós önmaga számára épített nyárilakul (terv: 19x0). De otthona lett az idők során, és otthona a napjainkban 88. életévét betöltő művésznek és írónak ma is.

Pál Balázs értő és elemző bevezetőjében nemcsak az életút és a művek szólalnak meg, de az író maga is: a szerző a mester leveleiből idézi fel a pálya jelesebb fordulóit és állomásait. Előszavában hivatkozik szerencsés helyzetére, ugyanígy a karáttal mért lapterjedelem béklyóira: Pál Balázs nem kis ügyességgel és dicsérendő „téma-tisztelettel” oldotta meg szép feladatát. Munkájában nemcsak megidézte, de bevonta és megszólaltatta magát az írót is. Az említett Hármas Könyvben megismert önéletrajz után - előtte Balogh Edgár szép Kós-tanulmánya - itt egy elsősorban művészettörténeti adatokban bővelkedő újabb pályakép. Ehhez kapcsolódik Pál Balázs avatott értékelése, majd a lexikális és reprodukciós dokumentáció. Köztük Kós grafikai munkásságának példái, kéziratának facsimiléje is.

Amikor az album megjelenését regisztráljuk örömmel, szívesen köszöntjük a születésnapját ünneplő mestert is: nehéz kivárnunk egy „kerek” évfordulót. Az alábbi írás nemcsak a köszöntő tartozéka, de a nagyszerű regény újrakiadásának propozíciója is.

(Akadémiai Kiadó, 1971.) BODRI FERENC

473