Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - SZEMLE - Mátyás István: Thiery Árpád: Add ide, bátyám a hátadat!
nelem - szerencsésebb alakulása esetén válhatott volna. Így van együtt a regényben az emlékképekben felidézett múlt és a jelen mellett a jövő is. A könyv a forradalom elbukásával fejeződik be. Az írónak azonban - s ez a legnagyobb érdeme - a szerkesztés és megírás módjával sikerült éreztetnie, hogy ez a bukás nem jelenti visszavonhatatlanul a véget, a küzdelem ennek ellenére sem volt hiábavaló. Sem a szó szoros értelmében vett küzdelem, az ellenség elleni harc, sem az, amelyet a regény főhőse, Wolf Antal önmagával folytatott korábbi önmaga ellen. (Táncsics, 1972.) MÁTYÁS ISTVÁN Pozsgai Zoltán: Add ide, bátyám a hátadat! Addig énekelte a felnőttek gondját hessentő kislegény a szegénysori nádfedél csepegője alatt a sorsukon töprengő szomszédoknak, hogy „Kilenc ujjú gyerek vagyok”, amíg bele nem izzadt, amíg véresre nem dörzsölte tenyerét a köcsögduda nádja. Az önéletrajzi motívumokkal átszőtt kötet indító elbeszélése nemcsak a szerző életútjának kezdetét mutatja, hanem az elkötelezettség vallomása is. Pozsgai Zoltán a Győr-Sopron megyei Kóny községben született. A népből jött értelmiségi tipikus útja az övé. A gyermekkor emlékei és a közéleti ember élményei kötik a Rába menti falvak életéhez. Suhancévei a bejáró munkásokéval, férfikora a nagy társadalmi átalakulást vállaló, azzal azonosuló kortársaiéval közös. Budapesten, Győrben, majd Veszprémben volt újságíró; évek óta a Vas Népe főszerkesztője. E szőkébb hazában negyven-ötvenezren találkozunk írásaival naponta, neve ismerős a folyóiratok és antológiák lapjairól, zaklatott és megosztott figyelmünk eddig mégsem volt képes írói vonásait egységes képbe foglalni. Az előttünk fekvő, megkésett első kötet, a 12 - a történés és keletkezés nagyjából azonos időrendjébe sorolt, többnyire életrajzi hátterű és témáiban az őt kibocsátó környezet sorsára összpontosíott - elbeszélés most óhatatlanul azt az igényt támasztja önmagával szemben, hogy egyszerre legyen hű képe a megrajzolt táj életének, és tanúságtevője az írónak: tükrözze annak művészi fejlődését. A kötet felépítése kelti ezt a várakozást, de ugyanakkor aggodalmat is támaszt. Három évtized történelmi változásai és tapasztalatai, egy régtől formálódó írói gyakorlat eredményei megférnek-e, teljességükben kibontákozhatnak-e a szűkreszabott válogatás kereteiben? Az összeállításban megnyilatkozó többirányú teljesség vágya vajon nem a saját legjobb színvonala alatt mutatja-e helyenként a szerzőt? A fentebb dicsért indító elbeszélést - például - a győri Magyar Vagon- és Gépgyár bombázásáról szóló két írás követi. Bizonyára valami megkonstruált arány kedvéért olvashatunk két azonos témájú novellát, holott a második - a Gomblyuk az óraláncon - magába foglalja az előbbi minden lényeges közölnivalóját, de drámaiságában annál sokkal erőteljesebb. Legszorosabb kapcsolatai a Rába-vidéki parasztsághoz fűzik. Együttérzéssel, szeretettel és felelősségtudattal ábrázolja rokonai, egykori szomszédai, ismerősei életét. Itt, a Rába mentén csak a szemhatárt zárják le az ártéri erdők sötét sávjai és a távolibb dombok, hegyek vonulatai; maga az élet inkább az áradó folyam rohanását követi. S mert Pozsgai Zoltán az igazat, és nemcsak a valót akarja megragadni, a sodró rohanás partmosó kanyarjaira, örvényeire figyel. Évtizedeink történelmi érvényességű forduló471
