Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bozóky Mária: II. Fal- és tértextil biennálé '72
hasznos „fogyasztó” is, tehát életszerű kontaktus áll elő, nem annyira az önmagára maradt élvezet, gyönyörködés, mint más művészeti alkotások esetében. Egy-egy térelválasztó (Tóth Sándor, Hager, Szuppán műve) azonnal felkelti az érdeklődést, megindul a szemlélő fantáziája tér+tér között, a szemlélet kijut a zsákutcából.... Az előcsarnokban elhelyezett művek igen jó nyitányt adtak: a kiállítás szellőssége, lebegőssége, nagyvonalúsága már itt megfogta a látogatót. Ardai Ildikó „Variáció”-ja mint színes, hatszögű kalitka függ a fejünk fölött. Ha feltekintünk, akkor látjuk csak, hogy a felső rész önmagában véve is megállta volna helyét, mint egy szivárvány-szálakból húzott, Pevsner-i konstrukció. A félkörös előcsarnokban elhelyezett öt mű tér-láncolatot képezett, a sötétebb súlypontoktól Nemes Mária kender-Dunájáig, élő textilfal. Ez az utóbbi háromrészes mű, kötözött bogaival, rövid soraival valamilyen gótikus vagy még korábbi kőornamentációra emlékeztet, akárcsak Szűcs József sisal-kender „Fugája” is. Az ősi anyagok, a növényi rost, a kő távoli „rokonságát” példázzák: a kender ugyanolyan tartalmas anyag, mint a kő... Szór esik Ferenc kenderszövése („Érés”) egyenesen úgy hatott, mint valami ősrégi, mohával belepett, megpenészedett fal: a vízszintes, dió nagyságú bogok erőteljesen töltik ki egymást, az anyag színezése harmadrendű járulék a fonal „térélményéhez” képest, elképzelhető, hogy egészen el is marad ... A szövés-fonástechnikának ez az erőteljes plaszti- citása önmagában érezteti az anyag vitalitását, sodrását, megroppanásait. . . Szorcsik műve mellett sokdimenziójú, könnyed, lebegő mű nyúlik a magasba, vagy ereszkedik le onnan: Gecser Lujza lazacrózsaszín-halványlila s még egyéb pasztellszínű fonalakból kötött „Zigótá”-ja felszabadult mű az előző biennálén szereplő gyapjúalkotásához („Fehér éjszaka”) képest; nemcsak kísérlet a „textilszobrászatra”, hanem jó példa arra a művi bonyolultságra, mely a textilben már-már kötelező, s melyet a textil nemcsak elbír, hanem maholnap igényel. A finom lírai indulások és elakadások, egy-egy térrészlet lezáródása s a szálakon való továbbhimbálózás elképzelhetetlen mozgalmasságot ad a műnek; hasonló szellemben foganhatott Eperjesiné Szabó Margit zártabb kompozí- ciójú műve, a „Ritmus”. Címében benne van, hogy kihasználta a vegyes technika spontán lehetőségeit, ezeket érzékenyen összeépítette a gondos, lazac- és puncsrózsaszín, orgonabarna árnyalatokkal, s a „ritmusból” szövött, akromatikus akkord adódott. Az előcsarnok egyik súlypontja Hager Rítta „Térelválasztó”-ja. A csomózott juta-kárpit erőssége a csúcsíves kompozíció: alhambrai gótika fonalban (ahogy kőben és üvegben), valamilyen kelet-afrikai beintéssel: etióp falfestmények sáfránysárga, sárgásvörös föld- festék-árnyalatai s a hozzájuk jól társuló sötét, kesernyés lila viszik végig az elgondolás izgalmas szimmetriáit. . . A kompozíciónak az anyagban rejlő önkéntelen hatásossága, melynek titka éppen a minél halkabbra fogott, visszatartott hatásmentességből áll, s fordítva: az anyag fokozott igényű fel- és bedolgozása a konstrukcióba, nem egy alkotásnál remekül érvényesült. Cságoly Klára és Gaál Zsuzsa natúr színű „Tavasz”-a, illetőleg „Genezis”-e között koncepcióbeli, finom hasonlatosságot éreztünk: a kompozíció mindkét esetben „elválik” a háttértől, Gaál Zsuzsa „textilsebei” olyanok, mint Lucio Fontane nagy ha- sogatásai a vásznakon, emitt diszkrétebben. Majd a művek újból töltődni, épülni kezdenek, több szintre törekednek. Űjabb, ezúttal távolibb hasonlóság is akad: Prohászka Margit vegyes technikával kitöltött gobelinjének és Pécsi László művének alapgondolata közt szintén nyilvánvaló a párhuzamosság. A centrális kompozíció egyiknél is, másiknál is, egymagában uralja a teret, felveszi s kidomborítja a fonál mélységeit. Ezekben a művekben - s idevehetjük még P. Kozó Erzsébet „Varázsló”-ját, Szabó Verona „Napraforgó”-ját, Takács Katalin „Egy fény emlékét” - mindenütt megvan a törekvés, hogy a kompozíció az anyag többszintű rétegeződéseiben alakuljon ki, ami olykor a struktúra szabadabb feloldásához vagy teljes összeszűkítéséhez, a racionalizmus feladá458
