Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bozóky Mária: II. Fal- és tértextil biennálé '72
sához vagy a motívum ,,dekor”-jellegének elvetéséhez is vezet. Itt főleg a „Fény emlékére” gondolunk. Ez utóbbinál nem értettünk egészen egyet a „mustrás” háttérrel, de csak annyiban, hogy el tudtuk volna képzelni a kompozíció magvának még szabadabb, még konvencióktól mentesebb kiteljesülését is. Hasonló műfaji esetekben, bár más úton, Várai Ilona ,,Improvizáció”-jánál eljutunk a nemesen csillogó, az aranyat s a kötél-gyökereket egyaránt felhasználó, technológiai, technikai s vízióbeli romantikáig. Szürrealista elképzelések jutnak eszünkbe, nem idevágó részletekkel. Ugyanígy ötlött fel a belga festő, Magritte kék-zöld tónusainak, rejtelmeinek emléke, Emerigo Tot s Moore egy-egy alkotásának az analógiája, Szabó Marianne „Pad” c. művében. Ez a nénike azonban, penészkék lugasában, inkább valahol Firenze környékén üldögél, - a mi elmélázó, falusi vénasszonyaink magányában több, realisztikusabb drámaiság van; ez tehát csak előkép, s következik talán egy igazi, idevalósi „Pad”, ugyanezzel a rejtelmes lombbal, igazi s mégsem igazi térrel. A valóság mesehangra váltott át Németh Éva ,,Univerzum”-ának rendkívül könnyed, levegős, rit- musos motivációjában, Bódy Irén nagyméretű, Berki Viola hangjával rokon, kékfestő kompozíciójában: a „Kék paradicsom”-ban, s Szenes Zsuzsa „Fogadó”-jában. Szenes szorosra tűzött, indiai miniatúrák árnyalataira emlékeztető színes gyapjúszálaival, epikus ritmusban „meséli el” valamilyen tükrös-rozmaringos házacska síkban kiterjesztett keresztmetszetét, teteje mint az arab „medreszek” kék zománcos dísze .. . Vidám ballada ez a levarrott falú, fogadó ikonosztáz . . . R. FÜRTÖS ILONA: PIROS MEDALION 459
