Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése

éreznie, hogy az olaszok és franciák között becsülete van a magyarnak, „egyedül a német, nevezetesen Ausztria az a háládatlan fajzat, mely ellene agyarkodik, őt tépi, szaggatja és marja minden alkalmatosságdkban”. (Napló ioo. lap.) Az osztrák hadvezetés gondatlanságát, a császár „gaz arisztokrata minisztériumát” is keserűen emlegeti. (Napló 84., 92., 100. 1.) A franciák háborúja elé is várakozással tekintett, jól sejtve, hogy ez „új epoohát jelent” az emberi történelemben, de a hódítók viselkedését, a szabaddá tett népekkel való bánásmódját ellentétesnek látta meghirdetett elveikkel, s innen van Kisfaludynak már ekkor leszűrődő bizalmatlansága politikájuk iránt.

A legjelentősebb eredmény azonban, amit az irodalomtörténet registrálhat, Kisfaludy írói törekvéseinek most már tárgyát, irányát tekintve is határozott jelentkezése és ennek első gyümölcsei: a Kesergő Szerelem koncepciója (bizonytalan, de mellékes is, hogy mennyi készült el belőle) és első jelentős prózai alkotása: a kettős Napló. Ez utóbbi valószínű teljes szövegében elkészült már az utazások idején, legfeljebb itt-ott módosított rajta a most következő időszakban.

E műve tehetségének kibontakozásában mutatja be Kisfaludyt, és benne már a prózaíró is eléri a költői szintet. Irodalomtörténészeink kivétel nélkül a régi magyar próza legkiemelkedőbb emlékei közé sorolják e dokumentumokat, s Mikes és Kármán után említik az értékelés rendjén. De e művészi prózának nem volt olvasója Kisfaludy korában, s az irodalmi folyamatot sem mélyítette, mert a költő életében nem jelent meg, s halála után is csak soká. Barátai azonban tudtak róla, hű kiadója, Takáts is sürgette, de költőnk - úgy látszik - halogatta átdolgozását. Ügy véljük, nagyon sokat is kellett volna módosítania rajta részben a cenzúrára való tekintettel, részben talán felesége iránti tapintatból. De becses forrás a költő és kora iránt érdeklődők számára.

Klagenfurtban kezdődött az eposzinak nevezett időszak második szakasza, és ez mintegy 2 évig tartott. A viszontagságos utazásokban mégiscsak elfáradt, jövőjét éppen rózsásnak nem látó fiatalember kényelmes, félciviles beosztásában (a katonai kórház igazgatásával bízták meg) úgy tetszik, inkább a mának él, s a társasági élet könnyű örömeinek adja magát. Bécsi életmódja kísérti meg újra, s a felszínes udvarlások után rátalál a maga végzetes nimfájára is az ismeretlen kilétű Pepi grófné személyében. Hol, mikor kezdődött ez a szenvedélyig tornyosuló, mindent feledtető szerelem, nem tudjuk, de valószínű csak a következő év, 1797 elején, és nem is marad sok idő érzelmei kiélésére. Végül is a külső események vetettek véget a viszonynak, de varázsa még hónapokig eltartott. A háborús helyzet diktálta a sorsot. Napóleon a tél végén teljesen kiszorította a császári hadakat Lombardiából, és most a franciák győzelmesen vonultak észak felé már osztrák területen. Általános volt a pánik, a menekülés. Ám Kisfaludy a visszavonulás során megmentett egy nagy katonai ruhatárat, s ez érdeméért szégyenszámba menő helyőrségi beosztásából áthelyezték egyik Délnyugat-Nómetországban állomásozó ezredhez. Klagenfurtból való távozása egybeesett a polgári lakosság, köztük Pepiék menekülésével, így március végén a regényes utat Sopronig együtt tették meg. Itt elbúcsúztak és soha többet nem találkoztak, pedig Kisfaludy szenvedélyesen szerette az asszonyt és még hónapokon át álmodozott róla. Egy darabig leveleztek is. De a parancs a megigézett katonát továbbvezényelte: Bécsen, Linzen át Würtenbergbe, Stuttgart közelébe, s most már békés időben, mert áprilisban létrejött a fegyverszünet, október 17-én pedig a campoformiói békében véget ért az első koalíció háborúja.

Ily hangulatban érkezett új beosztásába a Wallis Olivér morva gyalogezredhez, s ebben ő volt az egyetlen magyar katona. Itt aztán valóban nem volt kivel hazája nyelvén beszélnie, annál többet ábrándozott az asszonyról, kivel „a sors későn hozta össze”. Igazi Himfy hangulatban ír itt, s a régi schema és scena ismétlődik: „Kiorozkodom a vidéknek erdeibe, ligeteibe Petrarcával a kezemben és ott andalgok” - írja Takáts barátjának júl. 7-én. Tehát folytatja a Himfyt, mely „utazásainak unalmában” már 60

454