Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése

máris némi hajszálrepedést Kisfaludy érzelmeinek folytonosságában, az igazi Rozi- szerelemben? Mert az aug. 7-i Rozihoz c. kis versben már azt a lehetőséget is megpendíti, hogyha Rozi nem változtat magatartásán, „benne a tűz elhuny és szerelme meghűl”.(!)

Igazi Róza-szerelmet említettem, s a Himfy felé mutató megnyilatkozások és a „Rozi versek” erre is vallanak, de a továbbiakban a reális élményt és érzelmet képzeletbeli kezdi felváltani, amelyben a valódi irodalmi hozzáadásokkal, színkeverésekkel idealizálódik. Honnan valók ezek? Kisfaludy hosszú útján nemcsak tájakat, embereket, történéseket látott, hanem közben írók is elkísérték és inspirálták. Előbb római költőkkel vigasztalódik, később fogságba menő útján megszerezte a híres középkori olasz költőnek, Petrarcának szerelmes verseit és ezzel érkezett „Provence daltelt mezőire”, „a troubadurok hazájába”. Draguignanban ismerősei, főleg Karolina révén már francia könyveket is olvas, köztük Rousseau Az új Heloise-ét. E két költő: Petrarca és Rousseau hatott legjobban Kisfaludyra. Az ő érzelmi világukból s hősnőik karakteréből kezdi majd átszínezni a maga Rózáját, s valóban nem is egy, de két eszményített nőalak jelenik meg Kisfaludynál: a Laurára emlékeztető petrarcai ihletésű, és a Júliára emlékeztető rousseau-i. A valóságos Rózához az utóbbi közvetlenebbül kapcsolódik. Mivel Kisfaludy e regényalakban vélte feltalálni eszményképét, Róza jellemének tisztázásához mintegy „próbakőnek”, ma így mondanánk: „tesztnek” választotta Rousseau Júliáját. Meg is izeni barátjával a problematikus jellemű leánynak, hogy olvassa el az ő kedves könyvét. Ha tetszeni fog neki „.. . akkor ő (kivéve büszkeségét), felséges egy leány; ha pedig nem fog tetszeni, hát nem sokat tartok felőle” (szept. 2.). Szegcdy Róza feltehetőleg el is olvasta Rousseau regényét. A két szerető szívben eleget is fognak levelezni róla.

A Kesergő Szerelem azonban előbb elkészült és ebben nem a rousseau-i hanem a petrarcai színezetű eszménykép a hősnő. A mű megfogamzását a Napló és az önéletrajzi írások sejtetik:

Draguignani olvasmányairól megemlékezve, ezt írja költőnk naplójában: „Különben a szerelmes Petrarca, ez a kellemesen andalgó, ez a szépen síró szerencsétlen, ez a bolond szerető, ez a bájoló éneklő az én kedveltem; éjjel-nappal együtt vagyunk.” (Napló 133. 1.) Bizonyára rokoniéleknek érzi a középkori énekest, akinek sorsa, epe- kedése elérhetetlen Laurája után némileg az övére is emlékeztette. De a Petrarca-él- ményt kis francia barátnője, Karolina is mélyítette költőnkben. Ö is nagy tisztelője volt a XIV. századi énekesnek, sőt Petrarca szerelmének, Laurának arcképe is szobája falán ékeskedett, s ezt Kisfaludy, hogy a hatás teljes legyen, hasonlatosnak találta Sze- gedy Rózáéhoz. A közös Petrarca-rajongásnak eredménye végül is az lett, hogy Karolina biztatására Kisfaludy Tassó-strófákban maga is meg akarta énekelni Petrarciiák szerelmét, s „ebből csakhamar pár száz versre verődött” - írja önéletrajzi jegyzeteiben/*0

Ám eközben észre kellett vennie Petrarca szerelmének, magatartásának az övétől való különbözését is. (Pedig hát neki is lenne megénekelni valója!) Változtatott tehát a terven. Egy költemény-ciklusba kezdett, most már inkább a maga érzelmeinek meg- éneklésére, de petrarcai színkeveréssel. Ez pedig a reménytelenség motívumának bele- szövését és a kesergő hangulat kiszélesítését jelentette a készülő műben. Azt hisszük, ebben van a petralkizmus lényege. A Napló Rózára emlékező soraiban szó sincs a reménytelenségről, s a keserű hangulat sem általános. így a most születő mű hőse mégsem maga Kisfaludy, hanem egy képzelete alkotta ifjú, akinek szájából ugyan a költő többnyire magáról beszél, mégis az irodalmias változat engedte szabadsággal. Ugyanígy a hős története is legfeljebb csak hasonlít az övéhez. Az efféle „átruházott líraiság” egyébként csak ma tűnhet fel szokatlannak. A XVIII. században általános volt - amint erre már Horváth János Kisfaludyról szóló tanításában régen rámutatott/*1

452