Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése
Ezek közé tartozott Sándorffy Sándor is, Kisfaludy anyai nagyapja. Forrásadataink szerint ő Padányi Biró Márton, a székhelyét Sümegen tartó nagyhírű veszprémi püspök bizalmasabb környezetéhez tartozott, a püspök jogtanácsosa volt. E kapcsolatát egy képzőművészeti emlék is megörökíti. Az eredetileg püspöki székesegyháznak épült plébánia-templomban akkoriban festette a híres osztrák képíró, Maulbertsch ma is megcsodált freskóit; de a bibliai képek elkészülte után - állítólag a templomszentelés idején (1759. aug. 6.) - a kórus falán megörökítette a művészpártoló főpap alakját is a maga és a tisztelgő urak társaságában. (De a polgárok egy csoportját is!) Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy Sándorffy Sándor egyike a püspök társaságában levő díszmagyarosoknak.'’ Sándorffy Sándor építtette vagy talán még feleségének apja, Tarányi Ferenc azt az egyszerű nemesházat is, amelyben később a költőunoka megszületett. A telket valószínűleg vásárolták, mert eredetileg nem volt nemesi fundus. Ezt az örökségi osztozkodáskor Kisfaludy Sándor is hangoztatta.1’ A Sümegen megtelepedő nemesség így valamennyire polgári környezetben alakította ki a maga életét, s egymás mellett élése az alacsonyabb sorúakkal, sőt bizonyos mellérendeltségi viszonya velük már a későbbi polgárosodás útját egyengette. A városiasodás s ezzel a polgárosodás jele volt azután a népesség gyors ütemű növekedése. 1760-ban 1700-ra becsülhető Sümeg népessége (ebből 33 volt nemes állapotú, 9 családból).7 Az első hivatalos népszámlálás viszont 1785-ben már 2233 lakost mutat ki (ebből 86 a nemes férfi és férfi családtag).8 Egy fél évszázad múlva Fényes Elek már 3268 lakosról tud költőnk szülőföldjén.9 Sümeg eszerint a XVIII. sz. végén már tekintélyes és fejlődő település volt, kivált megyei viszonylatban, hiszen Zalaegerszegnek is mindössze 2881 lakosa volt még 1785-ben. „Messziről jön, s messzire megy ez élet...” E kezdődő polgárosodás még nem hagyhatott nyomot egy 6 éves kisgyerekben, de ki tudja, amikor hazatér majd a nagyvilágból szülővárosába, nem formál-e valamit ez is gondolkozásán? A „GYÖNYÖRŰ GYERMEKKOR” ÉS A „GYŐRI OSKOLÁK” Mert ez az 1785-i összeírás már nem találja itt Kisfaludy Mihályékat. A fiatalok csak 1778-ig laktak a Sándorffy-házban, talán együtt a szülőkkel, legalábbis az év egy részében. Ekkor miért, miért nem, a férj jószágára költöztek: előbb a Győr megyei Rába- csécsényre, azután Tétre. Közben bővült a család. Sümegen 5 gyermekük született. A legidősebb, Sándor 7772. szept. zj-én, a többi: Boldizsár, Dániel, Mihály (az első) és Teréz sorjában. A kis Mihály még csecsemő korában meghalt. Már Téten született a másik Mihály, Kisfaludy Móricz apja, aztán Anna (Nanica); János Győrött látott napvilágot, (hogy miért ott, okát csak találgatjuk), végül Károly, a másik költő, akinek születése 1788. febr. 5-én édesanyja életébe került. Hogy mégis milyen benyomásokat, emlékeket vihetett innen Sándorka a kisalföldi tájra? A 6-7 éves gyerek kis világa még csak a szülői ház kis kertje, a majorudvar, ahol gyermekpajtásaival - nyilván cselédgyerekekkel - „csigást, labdást játszott”, lepkét kergetett (Kesergő Sz. 2. dal), a szérű, ahol vállára erősített pulykaszárnyakkal kipróbálta a repülés mesterségét, megkívánva azt a madaraktól. (Erre mint sajátos jellemének korai megnyilatkozására emlékszik vissza idős korában a költő.10) 27 év múlva fog csak véglegesen hazatérni, emberré, költővé teljesedve, hogy aztán sohase szakadjon el a szülőföldtől, melyhez most már egyre több érzelmi szál és érdek fűzi. Kultúráját, tudatvilágát, mely 3 évtized élményeiből szűrődött le, így hát túlnyomórészt nem innen 442
