Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése

hozta, de itt fogja majd gyümölcsöztetni. Igaz, a szülőföld, szépségét, történeti hangulatát felfedezte már diákkorában, amikor hazalátogatott nagyanyjához, de ebben is nagy része van annak, hogy közben másféle tájakat is látott, másféle emberekkel is ismerkedett.

Csécsény és Tét nem jelenthetett sok változást a Kisfaludy-gyereksknek, legfeljebb tágasabb volt itt az udvar és szűkebb a lakás. A téti nemesi ház, amelyet már régen lebontottak, a szemtanúk szerint alig különbözött a magyar parasztháztól. A tornácról nyílt a konyha, s ettől jobbra-balra volt egy-egy szoba. (így írja le Zilahy Kiss Béla a Himfy Album életrajzi bevezetőjében.) A Kesergő Szerelemben visszasírt „gyönyörű gyermekkor” folytatódott tehát itt, de a szülői, főleg apai szigor növekedő korlátjai között. A gyermekszobának, a család légkörének fontosságát közhely volna hangoztatni. Ez pedig Kisfaludy Mihályéknál nem lehetett felhőtlen. Az apa kemény, de kötelességtudó ember volt. Hosszú időn át főbírói tisztséget is viselt megyéjében, egymástól távol eső gazdaságainak intézése is sok munkával, fáradsággal járhatott, birtokügyekben a pereskedés sem volt kedve ellenére. így a nevelésben is az erős kéz elvét követte, kivált, hogy a család is egyre bővült. A gyermekek száma Téten, mint mondtuk, 8-ra emelkedett. A kis Károly születése után özvegyen maradt férfi még keményebb és komorabb lett. Ezt Kisfaludy Sándor is felrója neki a „Két szerető szív tör- téneté”-ben: „Szegény jó anyám halála után atyám még csudálatosabb, keményebb kezde erántam lenni, s ez az oka, hogy különben mindenektől becsült, s valóban jólelkü és bölcs atyámat soha meghittemnek, barátomnak nem kívánhattam,”11

De hogy egy jó szava sem lenne atyjáról, túlzó állítás. Már az idézett hely is cáfolja ezt. Még menteni és igazolni is igyekszik apja keménységét. Amikor Toldy Ferenc felvilágosítást kért tőle Kisfaludy Károly életrajzához, így nyilatkozik: „Atyánk komoly, kemény, sőt heves természetű volt, de nem tudom, mi lehetett volna 6 fiából, kik mind tüzesek, elmések és oly elevenek voltak, hogy a házat szinte felforgatták, ha az atya őket szoros fenyíték alatt nem tartja vala.”1'1 Hogy az apa és fiai közötti ellentét a későbbi években ideológiai megalapozottságú lett volna, bizonytalan értelmű állítás. Életstílusuk, sőt elveik mindenesetre különböztek. „Az öreg úr” (ahogyan gyermekei háta mögött kedélyes respektussal nevezték apjukat), azon volt, hogy fiai hivatalválla- lássál, katonai szolgálattal, vagy előnyös házassággal (s ezzel birtökszerzéssel) alapozzák meg jövőjüket; a gyermekek viszont - s itt a két költőre gondolok, mert a többiek apjuk útmutatását követték - az iskola, a jogtudományok és katonai szolgálat nyűgét nehezen viselték, s egy szabadabb életben akarták ambícióikat kiélni. (A teljes kötetlenség, függetlenség mellett végül is csak Károly tartott ki. Atyja nem is bocsátott meg neki, de a testvéreknek is óriási gondot okozott a „Károly masszája”, azaz több mint 16 ezer forint adósság rendezése öccsük halála után. Igaz, a fővárost ő tette a magyar irodalom középpontjává!) És a kemény atyával szemben mit kaphatott a kisgyerek édesanyjától? Sajnos, igen keveset tudunk Sándorffy Annáról. Valószínű már nem éppen fiatal szülők egyetlen gyermeke volt, ő viszont igen fiatalon, 16 éves fejjel lett Kisfaludy Mihály felesége.13 A hagyomány az egykor szép barna lány változó kedélyvilágára emlékezik. Egyszer szerfölött víg, máskor napokig elmélázó volt.14 Milyen sokatmondó tulajdonságai két költő anyjának! De a népes család, a sok kisgyermek ellátása nem csekély gondot, terhet jelenthetett, s ez az anyai simogatást is megoszthatta. A fiúk egymás után elkerültek a háztól városba: iskolázásra. Sándor alighanem 1782- ben, de egy anyjuknak küldött névnapi üdvözlő vers tanúsága szerint 1785-ben már hárman is Győrött tanulnak. Három év múlva aztán el is vesztik anyjukat, s képe lassan megkopik emlékezetükben. Az említett köszöntő versen kívül, melynek szerzősége egyébként is kétséges, alig egy-két helyen emlékezik anyjáról a költő. Az sem érdektelen, hogy regéiben, drámáiban alig találkozunk anya és gyermekeinek kapcsola443