Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Rózsa Béla: Hajnal Gabriella és Kass János kiállítása Szombathelyen

emberi magatartás könyörtelen szembeállítása és megítélése. Tizenhárom látó ember kést tart a szájában, s köztük egy - a világtalan - virágot. S újra ez: tizenhárom vak az élet jelével ajakán, s a tizennegyedik - a látó - késsel. A „miért” megfejthetetlen titkának szimbólumaként hieroglifák keretezik a puritán eszközökkel formált falképeket.

Hajnal Gabriella nemcsak az arannyal, ezüsttel áttört felületeket, a nemes tónusú gyapjúfonalakat kedveli. Szemmel láthatóan örömöt talál a különböző vastagságú len- és kenderfonalakkal képzett textúrákban (A székesegyház alaprajza, Len és kender) - éppen úgy, mint tárlatának .számos látogatója. A téma kifejezése - a téma meghaladása. Ez a felszabadult könnyedség int utánunk - mintegy a mesterség címereként - az előcsarnokban elhelyezett, ruhaszárító kötélből készült, 2 méteres Zokni alakját öltve.

368

KASS JÁNOS: A LOVAG MEG A LÁNY