Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Rózsa Béla: Hajnal Gabriella és Kass János kiállítása Szombathelyen

üres kalitkákkal emlékeztető, növényi díszítéssel alig motivált sugármezőben áll: kiürült világban, amelyet stilizált halcsontvázak kereteznek . . . Hasonlóan nemes vissza- fogottságú a színvilága a Carpe Diem és a Pietro Della Francesca emlékére című kompozícióknak is.

A fájdalom és rémület kék rángásai elé a mediterrán város egymásra tornyosuló, napszítta tömbjeiből építette fel, és Babits Mihály könyörgésével szólította meg a legfájdalmasabb betegségek gyógyítóját: Szent Balázst. Juhász Ferenc ihlette az ugyancsak kék tónusban tartott, folklorisztikus elemekben gazdag Csillagszeműt, s az ő látomásaival rokon az Öldöklő angyal kék-vörös kérlelhetetlensége, s a Bukott angyal zuhanása a kék magasságból a föld-barna mélybe. A dekorativen formált felületek minden részlete él: érzelmet kelt, erőt vagy mozdulatot érzékeltet, s mértéktartóan a térélmény felkeltésére is vállalkozik.

Sokkoló hatású a látók (Kések) és a befelé élők (Vakok) iker kárpitja, a kétféle

367

HAJNAL GABRIELLA: KÉSEK