Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - TANULMÁNY - Ortutay Gyula: Devecseri Gábor emlékezete
ORTUTAY GYULA Devecseri Gábor emlékezete- Az Irodalmi Színpad Devecseri emlékműsorának bevezetője A Bikasirató-ba.n a bika első dala így szói: Kiválasztottak engem és megkergettek engem füvön futtattak engem lovak közt űztek engem és felneveltek engem itattak és etettek Most véremig gyötörnek és hull és hull a vérem nem értem és nem értem. Még egészsége teljében volt, azt hittük legalább, amikor egy feledhetetlen szép estén kedves hegyi házukban egy kis baráti körben felolvasta-elmondta Devecseri Gábor a Bikasiratót. Persze, hogy „bikapárti” volt ő, ahogy ezt e nagy poémának első mondatában elmondja. Költő volt, nem is lehetett más, csak bikapárti - egyetlen torreádor bíbor-arany eleganciája sem tévesztette meg, sem a lelkesült-őrjöngő arénának a művészien halogatott utolsó döfést váró eksztázisa. Kényelmes parabola lenne ebből a strófából kifejteni jellemét, magatartását - visszavetítve e strófára az utolsó háromnegyed év kegyetlen küzdelmét az életért, az alattomos betegség: a rák picadori döféseivel, banderil- lóinak szemérmetlen bekerítő táncával s a torreádor-halál utolsó döfést váró embertelen nyugalmával. Nem, akik tanúi lehettünk utolsó kegyetlen évének, tudjuk, ez a hasonlat félrevezető lenne, igaztalan. Nem hajszolt bika volt ő a halál hálójában; ahogy egyik verse elmondja: a benne növekvő szörnyű erdő ellen is a ragyogó, vidám fiatal volt. Az az ifjú, aki ötvenedik évén túl is kiragyogott verseiből, fekete fényt villantó derűs tekintetéből. A fiú volt ő, a „puer gracilis et divinans”, hogy kedves latin nyelvén mondjam el lényegének egyik elbűvölő, ha nem a meghatározó vonását, diadalmaskodó jobbik felét. Nem is törekedhetnék másra, minthogy ezt az életen-halálon diadalmaskodó ifjú férfit, a kedvest, a mosolygót felmutassam, hiszen a mi irodalmi estünk nem kívánhat tőlem irodalomtörténeti méltatást, munkásságának történeti kifejtését, esztétikai értelmezését. Ez az irodalomtörténet feladata: életrajzot sem akarok elmondani - ez is szétfeszítené adott kereteinket. Csupán személyiségének varázsát szeretném visszaigézni közénk, ahogy visszaigézik majd az én szavamnál erősebb, diadalmas fénnyel, a költői megjelenítés maradandó igazával versei maguk. Valóban: lényét, a fiatal férfit, s az életkora delén épp túllépő érett férfit is valaminő sugárzó fiúi báj határozta meg. Az életkedvnek, életörömnek világos sugárzó fénye. Sokat szeretett csúfolódni egykori mesterének, a görög vallástörténésznek, Kerényi Károlynak módszerén, s most mi mégis ehhez a módszerhez kényszerülünk, amikor jelleme, költészete felől faggatjuk emlékeinket is, verseit is. A mosolygó fiúisten: Her358
