Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Kádár Péter: Őszinte dalok, ősz ritmusban (vers)

KÁDÁR PETER

Őszinte dalok, ősz ritmusban

Majd megismerem egyszer végre én is szó vetése közt a ritkás igéket, keréknyi saláták zöldjében a tépett terméstől sárgult levelet.

Majd kialkuszom magamból nyugalmam, s rád ígérem ígéreteim, elalszom én egy tiszta virradatban, s újraszületek az estével megint.

II.

Megint látom hervadó koronákon hajad aranyát, ezüstjét kor szerint.

S ahogy himbálja a szél az ágon

az egész év kis terméseit;

mintha túl sok erőt falt volna a mag.

A virág a haszo-ntalanság lángja csak,

s majd helyette örök ködök füstjén

régi parázsként,

kialudt tervek izzattak fel

büszkén.

111.

Ha tág világok falnak be az ágyon, ha beteljesülésig szaggat a hiányod, úgy fekszem veled mintha átölelném hazányi földemet.

Mint ki magot vet, s szép esőre vár, mert csillagnyi szívünk is korán vet határt: tennénk még, s tőlünk mi se függ.

Talán sikerül - a felhők haragja ezüst, s mikor túl nagy a szomjúság - ugye érzed - semmit se érte adsz, mindent csak érted.

32