Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Sajtos Lajos: ikon (vers)
IV. Sohasem vallottól a beszéd nálad csak ürügy a sok titokra. Társaktól magadig távolodtál, mint aki hazugságra szokva nem érthet mást, csak az írt betűt. Kifogy a föld alólad, világod összeroskad csönded hallani. Levegőtlenül lihegsz, súlytalan libegsz, s már a semmi is valami ledöntött tornyoknál sír a gyülekezet egérrágta-hintaszéken nagyapa visít én is itt vagyok valahol most kiléptem mozdulatomból írem ugrándozok csikómódra nem vonaglok szilajul százéves vásznat tereget anyám apám tereli önmagát nővérem vajúdik álmában egy jól öltözött egyenruhás kapukat nyit és zár holnap temetik bácsikám SAJTOS LAJOS 35 ikon
/
