Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Bíró Ferenc József: Libéria (elbeszélés)

- iA volánja tndtlől.- Nem érbam.- Amint látja, most én vezettem. A sofőröm, hiszen ismeri, a Pista, megnősült és vidékre (költözött. Beadta a felmondását. Nem akarja elfoglalni a helyet? Anitáit váratlanul érte az ajánlat. Mindenesetre megérdekilődte a feltéüdlékat. ígéretet kapott, hogy kétszázzal emelik az alapbérét, ezenkívül a vidéki utak al­kalmával kiküldetési pénzt is kaip.- Nem llesz tói sóik munkája, de mindig pontosnak kell ilannie — mondta az igaz­gató. Kért két nap gondolkozási időt. Meghányta-vetatbe magában a dolgot. Igaz, hogy sok borra való tói esik el, de azok a kieső juttatások a kiküldetési pénz által kompenzálva lesznek; az meg direkt jó, hogy aiz alapbére err ikodik. Elfogadta. Már egy hete sofórködik, s most végre alkalma adódott ama, hogy meglátogassa volt munkahelyét, a munkatársait.- Van nagy hajítás? - kérdezte az egyik szerelő.- Sokait vezetsz? - érdeMőldöbt egy másik.- Nem túl sóikat. Reggel beviszem a dirit, 'este meg haza. Nappal egyszer-egyszar elviszem valamelyik górét a minisztériumba, vagy egy idegen vállalathoz tárgyalni. Az öreg nem mozdul ki gyakran a vállalattól, ezért megengedi az osztályvezetőknek hogy nagyon sürgős esetekben használják a kocsiját.- Semmi más nincs?- Hát, néha elküld az igazgató a közértbe vagy a piacra, hogy vegyek neki vagy a déksiégéinék ezit vagy azt. Elhal!gaitobt. Blröstelilbe magáit. Érezte, hogy ezt nem kellett volna mondania. Eddig elismeréssel, de legalábbis érdeklődve figyelték minden szavát, s most, hogy kikoibtyanbottfca: néha közértbe és piacra küldik; mintha kicsit megváltozott volna hall­gatóinak artdki'fejezáse. Egyik fintorított egyet, mások elmosolyodtak. Lehet, hogy a valóságban nem így volt, de ő ügy érezte, hogy lenézik ezért. Gyorsan elhatározta, bogy kivágja magáit a fails helyzetből.- D'e rengeteg szabad időm van. Furikázhatok, amennyit csak akarok . . . /Láthat­játok, most is munkaidő alatt vagyok, és tíl tudtam jönni, meglátogatni benneteket.- Eábo/d, ezt ijó.1 tabbed. Ide jó helyre jöttél.- iMi szívesen látunk.- Ha kitelik az 'időd sofőröknél, visszajöhetsz ide, 'bütykölni a motorokat, kala­pálni a béhorpadt karosszériát. Mindig visszaveszünk.- Haha! Ne nevettessetek! Engem itt öregem csak vizitben láthattok!- Te, Antal! - hunyorított felé Llajios bácsi, egy öreg szerelő, akinek a keze alatt a fiú olyan jól kitanulta ia szakmát. Az öreg néha bázsártos volt, néha türelmetlenke­dett a flaibailoiklkal; de elég jól megvolt vele mindenki, ment Iha semmi probléma nem adódott a munkában és olyan hangulata volt, régi Igaz vagy kitalált történeteiket me­sélt; s ha ő elkezdett mesélni, azt minden jelenlevő szívesen hallgatta.- Tessék Lajos bácsi?- Ein is örülök, hogy itt vagy, de ha legközelebb eljössz, hozd ám magaddal a libériát is!- Mit?- Libériát.- Miféle (libériát? 29

Next

/
Thumbnails
Contents