Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Weöres a Bóbita után
CS. NAGY ISTVÁN Weöres a Bóbita után Első gyermekverskötete a Gyümölcskosár (1946). A hasonló kötetek nyitánya, egy külön gyermekvers-életműé. Olyan darabok tűnnek itt föl először, mint A tündér (a Bóbita-kötet címadó verse lett), a Haragos a Liba pék, a Ha vihar jő, a Mély erdőn. A Bóbita (1955) a műfaj klasszikus állomása (elemzésére az Életünk 1965/1. számában tettem kísérletet). A Tarka forgó (1958) 120 verse az év tizenkét hónapjára: lényegében a Bóbita új kiadása, kiegészítve Károlyi Amy egyenrangú verseivel. A Tarka forgó után hosszabb szünet következett a weöresi gyermekversben. S minthogy minden próteusi megmoccanás meglepetés is, ezúttal sem maradt el a kiszámíthatatlan egyszeriség varázsa. A flamand mester, Breughel festményére írt versikéket, a Gyermekjátékokra. A kötet Kass János közbejöttével készült: ő nagyított ki húsz képet a breugheli festményről, s közvetve, a Kass-rajzokról írta Weöres a magyarázó verseket. Láthatóan tökéletes feladat-versekről van szó. Ez aligha keseríti el a vérbeli költőt. Természetesen ezek a versek elválaszthatatlanok a rajzoktól, így némelyik nem is érthető a rajzolt gyermekjáték-helyzet nélkül. A többség azonban képes függetlenedni is a rajztól, hisz a vers önálló mű, önálló életet él, nem valami rajzhoz-tapadt leírás, máskor pedig úgyis ismert a játék, a vers alapja. Ezek a Kass-illusztrációk tehát eredetileg vers-modellek, ezúttal a költő illusztrálja a breugheli-kassi festményeket. Az illusztráció annyira sikerült, hogy messze meghaladta a leporelló-versikék gügyögő alárendeltségét, úgy alázatos Breughellel szemben, hogy azért fölszárnyaltatja a gyermekverseket Weöres-módra. A beleélő invenció és költő-intelligencia találkozása a húsztagú, újszerű ciklus. A megelevenedő gyermekjátékok világa, az öröknek tűnőké, amilyen a karikázás, a vesszőparipa, a gólyaláb, a kötélhúzás s ki tudja, még hány hasonló. S még maradt is kiaknázatlan a Breughel-képen, persze éppen ez bizonyítja, hogy nem a Breughcl-kép szolgai-mértaiji megmunkálásáról van szó, inkább a versötlet breugheli apropójáról. A többi Weöres dolga volt. A Gyermekjátékok (Móra Könyvkiadó 1965) teljesértékű Weöres-kötct, a kísérlet szuverén varázserejével, mint mindig. Egyik lendítő itt is a ritmika. Az alaphelyzet a breugheli játékban egyetlen kép, ebből lesz a versben is egyetlen kép vagy képsor, s néha micsoda ritmikai bravúrral, a Weörestől jólismert fölgyorsítással: Kergetik a karikát végig az utcán: ni, gurul a fakarika tova, ide-oda meg amoda, no de csoda, ballod-e, kisfiú, kislány! Hasonló ritmikai dinamikával készült a söprűvel egyensúlyozó lány leírása: Egyenesen állj, te söprű, ujjamon, mert ha eldülsz jobbra-balra, minden cirkod kidobom! 283
