Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Weöres a Bóbita után
Szél, ne fújj! Mert ha fuj, söprűt elejt a lányka-ujj. A ritmus és hangzás mondókás játékát flamand ízekkel teszi nyelvileg stílszerűvé s a magyar gyermek számára fokozottan érdekessé: Esztergált facsigát ostorral pörget, ide-oda kerget Pieter Paul van der Wander. A nyelvi motívumon kívül (Jan) az aszály-ötlettel humoros elemet is visz a gólyalábversbe : Kis ]an gólyalábon jár, mert az utcán nagy a sár, szállj le, kis Jan, semmi sár, te szamár, nincs eső egy hete már, kár, kár, kár! Legújabb kötete.a Zimzizjm (Móra Kiadó 1959). Csoda lenne, ha meg tudná ismételni a Bóbita bravúrját. A Bóbitában több a remekmű. A Zimzizim pedig egészében magas színvonalú gyermekvers-gyűjtemény. A kötet első övezete az állatverseké. A kezdő édeskésebbek után (Dongó, Kismadarak) csakhamar megérinti az olvasót Weöres sajátos atmoszférája. Itt már megszűnik a dolgok valóságos gravitációja, a súlytalanság lebegő állapotában derengnek madárcsapatok és „átültetett” érzelmek sejtelmes, raffi- nált árnyalatokban. Ez a beleélés ősi és modern. A primitív mondókáktól a „fejlett” népdalokon át a szürrealizmusig tart s mindig tovább, új szintézisekig. A negyvenhat vers között nincs két azonos versformájú, s minthogy itt a forma a tartalom valóságos „izomzata”, bízvást megállapítható a versek külön karaktere, élő mivolta, lélegzése, egyénisége. A forma minden eleme magasrendű egységet alkot abban az értelemben, ahogy maga Weöres a Vázlat az új líráról c. versében esztétikailag megfogalmazta: „Se tartalom, se forma - hát mi kell? A jó vers élőlény, akár az alma ... végső tartalma vagy formája nincs is, csak él és éltet.” Bibic-csibe alszik nedves sás között. Bibic-csibe, halljad: űz engem az éj! Ez a vers (Bibic-csibe alszik) mintha a Bóbita Ha vihar jő című remekére rímelne, a szorongó védettség-vágy keresetlen tökélyű dalbaöntése. A Békák címűben távoli Béka- király-motívumok sej lenek: Gyere bújj víz alá ha szeretsz! 284
