Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Első kötetes prózaiak
szemle SIMON ZOÁRD Első kötetes prózaírók Marosi Gyula: A hétszázadik napon Marosi egyik méltánylandó érdeme, hogy több irányba kísérletező, és világát, Írói módszerét állandóan tágító törekvése ellenére is megnyugtatóan egyenletes színvonalú írásokat adott közre első kötetében. Leginkább a „Kötelező esti séta” tetszett, a „Játsszunk novellát” (sikerületlcnebb befejezésétől eltekintve) és a címadó elbeszélés. Egyedül a „Majd fenn, a hegyek közt” c. karcolatot ítélhetjük jelentéktelennek. A könyv egészét tekintve főleg Marosi emberábrázoló képességét kell dicsérnünk. Nem követi nemzedéktársai egy részének közérzetnovellát író gyakorlatát. Ebben az elbeszélés-típusban a szereplő nem egy kiválasztott helyzetben az egész embert bemutató alakként jelenik meg, hanem hangulat-sűrítményként. így az ember közérzet-hordozó asztráltestté csökevé- nyesedik. Ez a közérzet többnyire hiná- ros, ragacsos rosszérzésből, nyálkás szomorúságból kocsonyásodik össze. Ebben kecmeregnek a figurák az elbeszélés jelentéktelen s leggyakrabban a szerelmi élet tárgyköréből vett jelenetei során. A szereplők élete nem sűrűsödik társadalmi értelmű és érvényű sorssá. Péterfy Jenő szerint „A regényíróra döntő körülmény, hogyan fogja fel az embert”. Fiatal prózaíróink alkotásait sokszor az emberértelmezés és emberábrázolás bizonytalanságai, hibái teszik csökkent ér- tékűekké. Marosi igyekszik alakjait a közérzet médiumának szerepéből kiemelni, és célokat kereső, gondolkodócselekvő emberekként jeleníteni meg. Ez akkor is örvendetes, ha néhol érződik a cselekmény kiszámítottsága, mesterkéltsége („A tető”), és látható, hogy az alakok az író által irányított szerepeket játszanak el. Különösen „Az egyezkedő”-ben válik bántóvá, hogy a figurák nem öntörvényű logikai-lélektani pályájukon haladnak, hanem megszabott úton, nem saját benső törvényeik vezérlik, hanem írói utasítások. Azonban Marosi Gyula indulásának morális-intellektuális komolysága és elkötelezettsége biztató művészi lehetőséget ígér. Császár István: Fejforgás Az induló írók általában önmagukat, közvetlen környezetüket írják meg. Császár érdekes, különleges helyzetekben vall a világirodalom sugallatától sem idegen közérzetéről. Lényegében véve egyetlen hős vándorol végig különböző alakot öltve a tizenhat novella eseményein át. A hősök kalandjai a bedesz- kázott látóhatárú, körülcövekelt mindennapoktól való menekülés kényszeréből születtek. Ám az igazi életet kereső me279
