Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Miháltz Pál gyűjteményes kiállításáról

a posztimpresszionista látvány festészet és a konstruktív szemlélet szintéziseként tárgyalják alkotásait. Mindezekben a megállapításokban jócskán van igazság, azonban a kimagasló értékű életművek (s Miháltzé is minden bizonnyal ezek közé tartozik. . .) ki- siklanak az esztétikai címkék, a stíluskategóriák, a művészetkritikai terminus technicusok hálóiból. . . Posztimpresszionista látványfestő? Konstruktív művész? A kettőnek ötvözete? Igen, de ugyanakkor vizionárius és szürreális alkotó is... Kétségtelen: Miháltz mindig megmarad a természetelvűség határain belül, de nem „lefestő” művész; nem (vagy legalábbis: nem elsősorban) az optikai élmények, ingerek késztetik őt alkotásra . . . Miháltz olyan festő, aki - különösen újabb keletű munkáiról mondhatjuk el ezt - lelkének látomásait jeleníti meg.

Miháltz Pál munkásságáról az elmúlt években-évtizedekben több találó jellemzés íródott (Pataky Dénes, Szíj Béla, Vájná Éva és Telepy Katalin tanulmányaira, cikkeire gondolunk elsősorban), - a művész lényét, piktúráját azonban mintha Székely András látta volna meg a legélesebb pillantással: „Miháltz több évtizede szentendrei festő . . . Művészete Szentendrén bontakozott ki; magába szívta és saját nyelvére fordította mindazt, amit a tájból és Szentendre festészeti hagyományaiból meríthetett. Tragikus hangvételű képeinek görcsbe rándult fái Ámos Imre szomorúságát, városrészleteinek geometrikus kompozíciói Barcsay szigorú szerkesztését idézik, - mégsem vált sohasem epigonná, mégis mindenkor megőrizte egyéniségét... A csendéletein, városrészleteín, műteremsarkain elömlő nyugalom mögött mély feszültség rejlik, s e feszültség nem oldódik fel soha. Az emberi alak alig jelenik meg képein, de az elhagyatott utcák, üres szobák mégsem hatnak kihaltnak: dráma bújkál bennük. . .” (Székely András: „Budapesti és vidéki kiállítások”, Képzőművészeti Almanach II., Corvina Kiadó, 1970.)

MIHÁLTZ PÁL: TALÁLKOZÁS

276