Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Miháltz Pál gyűjteményes kiállításáról

Az életének hetvenharmadik esztendejében járó mester érett és letisztult művészete- amelyet szilárd etikai magatartás, nemesveretű festői kultúra, finom, poétikus kolorit jellemez - évtizedek állhatatos munkájának gyümölcse. Az új Miháltz-művek - a messzire tekintő, hol kutató, hol elrévedő pillantású önarcképek együttese, a sejtelmes, gyengéd színharmóniákból kibontakozó soproni, szentendrei, esztergomi, óbudai és margitszigeti táj- és városképek sora - újabb képzőművészetünk büszkeségei. E képek egy kontemplativ alkatú festő gazdag érzelem-, hangulat- és álomvilágának megnyilatkozásai, s egyben egy olyan művész alkotásai, aki egész életében példás hűséggel szolgálta művészeti eszményeit. Miháltz azok közé a festők közé tartozik, akik a legnehezebb, a legfojtogatóbb időkben is megmaradtak azon az egyenes úton, amelyet hajlamaik, sugallataik, alkotói lelkiismeretük jelölt ki számukra.

Miháltz - bár műterme falai között csendben, visszavonultan élő művész - pályája folyamán sosem zárkózott be az individualista, arisztokratikus művészeti magatartás gőgös és rideg elefántcsonttornyába. Fiatalkori műve, a zsellérházaspárt ábrázoló „A föld rabjai” és a német-nyilas uralom, az 1944-es embertelenségek idején festett képei a művésznek az elesettekkel és az üldözöttekkel való szolidaritásáról tanúskodnak. A humanizmus eszméje hatja át a „Tragikus cscndélet”-et (Lidice város múzeumának tulajdona, Csehszlovákia) csakúgy, mint a jelenlegi kiállításon is szerepelt „Békét!” című temperafestményt (1971), amely a háború öldöklő démonának és a béke angyalának küzdelmét ábrázolja, s amely az elmúlt negyed század tematikus és elkötelezett festészetének egyik legszebb, leghitelesebb darabja.

Miháltz Pál közel fél évszázada tartja kezében ecsetét és palettáját. Művészete- természetesen - változott-alakult e negyvenöt-ötven esztendő folyamán, sőt: három év előtti tárlata óta is . . . Munkássága mégis egységes és következetes, hiszen működése mindegyik szakaszában az emberről és az emberhez akart szólani, - sosem elégítette őt ki a színfoltokkal és vonalakkal való dekoratív és virtuóz játék, a csillogó arabeszkek bűvészmutatványai.

E művészetszemlélet jegyében épült fel életműve s vált a kortársi magyar festészet legrokonszenvesebb, legtiszteletreméltóbb és legtartalmasabb teljesítményeinek egyikévé.

NEMES ATTILA: TERMÉKENYSÉG

277