Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Miháltz Pál gyűjteményes kiállításáról

megfelelő 12 rajzból csak 10 készült el: A Holnap elébe záróciklus kép nélkül maradt. A művek követik az Ady-vers izzó tisztaság-vágyát, sóvár nosztalgiáit és fülledt hangu­latait; csodás tájakra (Bolyongás Azúr-országban) és felködlő városokba (Párizs, az én Bakonyom) kalauzolnak, többjükön sejtelmes férfi és női aktok plasztikus felülete, ívelő vonalai tűnnek elő (Lédával a bálban; Léda arany-szobra stb.). A költő lázas szimbolikájának, a Vér és Arany igézetének sóváran megszállott és fáradtan megtört, bűvölő figurái. A Párizsban járt az ősz, az Elillant évek szőlőhegyén a reményevesztetten emlé­kező, a Felszállott a páva a változásra váró, új egű embert idézi, a „bíbor palástos” ős Kaján borral terített asztalára boruló férfiakt a költő fájdalmas tehetetlenségét. Mellet­tük a Júdás és Jézus önigazoló pénzéhsége, a Mammon-szerzetes zsoltárának kísértés­elleni imája kapott Szőnyi kezétől grafikai megjelenítést. Már az Ady-illusztrációk fiatal és katonazubbonyos Szőnyije is igazolja Oltványi Imre ráemlékezésének szép sorait (Művészet, i960, november)hitt a művészetben, hitt a jóra való készség megváltó hatalmában, az emberi sors jobbrafordulásában . . ., érezte a társadalmi igazságtalanságokat, megvetette a kapzsi kalmárszellemet, az úrhat­nám semmittevést, a jogtalan kiváltságok pökhendi élvezőit. Szerette és tisztelte a szel­lem munkásait. . ., sokat olvasott és minden szellemi mozgalom iránt érdeklődött. . .” Valóban így: bizonyára érdemes lenne kiadni az egyetlen példányban őrzött Ady- kötetet. A Szőnyi-rajzok színhű reprodukcióival. DÉVÉNYI IVÁN Jegyzetek Miháltz Pál gyűjteményes kiállításáról „iMiháltz Pál a csend és a szemérem művésze.” (Németh Lajos) „Miháltz úgy fest, mint aki bizalmas barátai­nak tesz vallomást. (Szíj Béla) „Lírai beállítottságú ember vagyok, akiből a látvány, valamint a hozzá kapcsolódó gon­dolatok, asszociációk váltják ki a képi meg­nyilatkozást.” (Miháltz Pál) A mai magyar festészet idősebb nemzedéke egyik legjelentősebb egyéniségének, a szentendrei művésztelep törzstagjának, a Magyar Népköztársaság érdemes művészének, a Munkácsy-díj első fokozatával kitüntetett Miháltz Pálnak - Frank János művészet­történész által rendezett - tavaszi kiállítása (Ernst Múzeum, március-április hó) a mes­ter újabb munkáit, 1969. évi retrospektív tárlata óta keletkezett festményeit gyűjti egybe. Miháltz Pált a kritikusok egyik csoportja a konstruktív törekvések képviselői közé szokta sorolni; más művészeti írók posztimpresszionistának minősítik őt; ismét mások 275

Next

/
Thumbnails
Contents