Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Fecske Csaba: Elhagytam (vers) - Fecske Csaba: Katika (vers)
FECSKE CSABA Elhagytam Elhagytam virág-hazámat; rög-templomaiban kondult a mag, élet-ének zengett a mező oltárairól, nyitott ingben járt a szél a lombok sikátoraiban, kóró-sakálok meredtek este fölsebzett ujjaink csordáira, a kékkel, fehérrel ötvözött égről szárnyukat suhogtatva madarak szálltak ereszünk alá, anyám kenyeréből törtem, ha éheztem, s ha szomjaztam, apám töltött bort poharamba; ültünk a tűz körül, s daloltunk tiszta dalokat, táncoltunk, a lányok ölünkbe hajtották szép fejüket, csillagot őriztek fekete pilláik alatt... Elhagytam, elhagytam mindezt, konok vágyakkal indultam útnak, segítsetek, itt a szürke ég alatt ne engedjétek hangom elakadni! Katika Virág, harmatos, hajnali ég-piros arcú tündér, te aranyat érő fillérke, semmire át nem váltható; és az a jó, az a jó! Pöttömnyi, arasznyi ember incselkedsz a szivemmel, átkarolsz, szeretsz, máskor virág-kezekkel versz meg, s kicsiny nyelved gyöngyeiből kalárist fűzöl. Meseország az udvar: három év, három nap kell, míg rejtelme előtted végleg fölnyílik s almával szól a fa hozzád - mert ez meseország -, Tudod már nyelvét a tyúknak, s azt is, hogy reggel kakas ébreszt, s ha virág-zászlóval kezében fölvonul a szél és lemegy a Nap tudod már éj lesz, aludni kell, álmodni szépet; anyuka ágyadhoz húzza a széket, rajta, mint tarka lepkék: behúzott szárnyú ingecskék. 27
