Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - TANULMÁNY - Beck Zoltán: Bakó József és Orosháza

szikus jellemzését adja Féja Géza „Viharsarok” című könyvében, ahol Orosházát mint a viruló kisbirtok hazáját mutatja be:

. . Orosháza piaca vallomás: baromfihadseregek, tojáshegyek, s a gabonás zsákok ezredei, a konyhakertészet remekei. Az óriási nyilvános tárházban csupa minőségi remeket találunk. Exportképes termelés folyik itten, s a kisbirtokkultúra változatossága messze maga mögött hagyja a nagybirtokét. . . E nép legnagyobb hajtóereje s szinte vallásos mélységű hivatása: a vegetáció viruló élménye. Virágok és veteményes ágyak nevetnek ki a kertekből. Ha a kert nagyobbacska, öntözőmű húzódik benne. Megtanulták a bolgár kertészetet. Félreesőbb városrészben, ahol nem hajt túlságosan sok szekér, még a fele utcát is kertté alakították, salátás és zöldséges ágyak virulnak az ablakok alatt. A kert kiárad az utcára, s hirdeti a termékenység örömét.

Amerre mozdul az ember, gazdasági téren mindenütt ezt a lendületet találja. A gazdapalotában reggel nyolc órakor feketekabátos néma tömeg üli körül az asztalokat s olvasnak. Télen, mikor mezőgazdasági tanfolyamokat tartanak, 10-14 kilométerről is beszánkáznak a legnagyobb hóviharban is ... Az általános gazdálkodási ágak mellett mindenkinek van valami különlegessége: faiskola, erdősítés, fajállattenyésztés, galambtenyésztés, gyümölcsös, nagy földieperkert, baromfitelep. Betöltik az általános mező- gazdasági formát, de ki is törnek belőle folytonosan s egyre színesebbé, dúsabbá, változatosabbá teszik a mezei életet.

A tanya itten kultúrtanya. Még akkor sem „ideiglenes” s gyarlón berendezett lakóhely, ha a gazdának a városban is van háza. Neki a föld a szent hely, valami nagy áhítat fűzi a birtokához, ott érzi jól magát a gabonatáblák mellett, azért teremtette meg a polgáriasodott tanyát. Az öregebbek tanyáit még valami megható puritánság jellemzi. Hófehérre meszelik a falakat, feketék a gerendák. Bútoraik még a régi parasztbútorok. De a fiatalabbak tanyái a legjobb paraszti polgárosodást jelzik. Modern bútorok, rádió, könyvek, folyóiratok találhatók szinte valamennyiben, s mindezt természetes életszükséglet hozta létre, a magasrendű mezőgazdasági kultúra követelte: ez a magasabb lakáskultúra és életszínvonal magasrendű mezei életük természetes következménye.”2

Az akkor mintegy 25 000 lakosú óriási falu másik arca ellenben éppen az előbbiekben bemutatottnak a kontrasztja. Ennek a megrajzolását is Féjától idézzük. A Rákóczi- telepre kitelepített agrárproletárok sorsáról szólva a következőket írja:

„. . . Ez a távolból nézve megnyugtató külsejű telepítés a legijesztőbb nyomort takarja. Orosháza ellátja magát a szép számban megmaradt földnélküliekkel, . .. emberpiacán a Rákóczi-telepre száműzött zsellér csak másodsorban jön számításba, mert éhe- sebb, nyomorultabb, tehát mint bennkosztos munkás többet fogyaszt, s nyomorából származó testi elesettsége miatt kevesebbet bír dolgozni. A közelében fekvő uradalmak lehetőleg gyermekmunkást alkalmaznak, már a gépek mellett is gyermekek dolgoznak . . . Ha a nép kenyerét valamiképpen biztosítja is, tehát az éhenhalástól megóvja magát, fűtőanyagot már képtelen szerezni, hacsak gyümölcsfáit ki nem vágja . . .

. . . Általános, hogy a családanya 10 fillérért vásárol kenyeret, „zsírozót” s gyufát . . . A „zsírozó” igen jellemző új szava a magyar nyelv tősgyökeres, öreg fájának. Papírra csapott zsírdarabka, mely csak arra jó, hogy a tésztaleves tetejét megzsírozza, ízt alig ad, tápereje számba se jöhet. „Jelkép” inkább, fenntartja a vágyat az emberhez méltó ételre .. .”3

Ez volt a sorsa, életformája a két alapvető társadalmi rétegnek Orosházán a két világháború között. És ezt a képet egészíti ki azoknak a rétege, akiknek a legküzdelmesebb, legkeservesebb, legkegyetlenebb élet jutott: az ellenforradalom és a fasizálódás ellen küzdő, illegalitásban dolgozó kommunisták és szocialista érzésűek csoportja.

Az alapításától kezdve sok vihart megért település osztályharcos múltja és jelene olyan talaj volt Bakó számára, amelyen természetszerűen és törvényszerűen érlelődtek és teljesedtek ki a magával hozott forradalmár eszmék.

244