Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - TANULMÁNY - Beck Zoltán: Bakó József és Orosháza

3­1931 őszén érkezett Bakó Orosházára. Az Alföldön azelőtt sohasem járt, teljesen új világ volt ez számára. Münstermann Ernő címzetes tanfelügyelőt kereste fel, hogy útba­igazítást kérjen. Az Balassa János tanítóra bízta az újonnan érkezettet, mert ő mint Bakó elődje (12 évig tanított a monori iskolában), alaposan ismerte Orosházának ezt a külterületét, és közvetlen, jó kapcsolata volt a monoriakkal. Erdős Tóth Sándor - a költő emlékének hűséges őrzője - a Monorral való ismer­kedéssel kapcsolatosan arra az epizódra emlékezik, hogy Balassa megtréfálta az egyik családot Bakó bemutatásával. Előre megmondta Bakónak, hogy úgy mutatja majd be, mint egy biztosítóügynököt, figyelje, hogyan fogadják. „Beköszönt:- Jó napot Deák bácsi, Deák néni! Na kérem, hoztam egy biztosítóügynököt, hogy majd biztosítsa magukat. A család nagyon meg volt rémülve:- Tanító úr kérem, megmondtuk magának, hogy hát ide ne hozzon biztosítóügy­nököt! Mikor ez lezajlott, azt mondták, hogy ne ijedjenek meg, nem biztosítóügynök, ha­nem tanító, ide jött a monori-úti iskolához, és majd az ő kislányukat is fogja tanítani, így aztán meglett az ismeretség.”'4 Ezt követően Balassa tanító és Deák bácsi elkísérték Bakót új iskolájához, hogy megmutassák neki. Közben Deák bácsi bement Erdős Tóth Sándorékhoz, hogy meg­kérje, menjen ki kocsival az állomásra az új tanító csomagjáért. Ki is ment, és haza­vitte az iskolához az egyetlen - katonaládánál alig nagyobb - ládát, amelyben elfért Bakó minden holmija. „Az egész holmija egy kis motyó volt - jellemzi E. Tóth Sándor. Letettük az iskolánál, és én hazahajtottam a lovakat, ű meg kereste, hogy hol van az az ember, aki a ládáját behozta.- Hát - mondják — az már elment.- Jaj, én annak meg akartam fizetni!- Hát hiszen éppen azért ment el, hogy maga meg ne fizessen neki. Hát nem olyan emberek vannak itt Monoron! Erre aztán nagyon megörült a tanító úr.”5 Ládájához, mely egyúttal egyetlen bútora is volt, székeket és egy ágyat adtak neki a szomszédok. Az iskolánál lakott. Akkoriban az volt a szokás, hogy a tanító minden nap másnál evett. Neki is a monori asszonyok főztek. Amint mondják, alig tudott sorrendet tartani, mert nagyon megszerették, és mindenhova hívták. Amint berendezkedett, kezdett ismerkedni a környék népével. Az elsők között Erdős Tóth Sándorral ismerkedett meg, mert meg akarta köszönni, hogy a ládáját elvitte az iskolához. Első találkozásukra így emlékezik az alkalmi fuvaros: „Elgyütt hozzám bandázni, bemutatkoztunk egymásnak, attul fogva aztán a szoros kapcsolat állandóan mindig megvolt közöttünk. Mindjárt kérdezett irodalomrul, kiket ' ismerek. Hát mindjárt kezdtem a parasztírókat: Veres Péter, Szabó Pál, Németh László, Sinka István.- Hát - azt mondja - maga akkor benne van. Még kikről tud?- Még - mondom - ismerem Tolsztojt, Gorkijt; Az anyát, József Attilát meg Ady Endrét.- Ezeket mind tudja? így aztán megvolt közöttünk a kapcsolat. Azt mondta:- Jó helyre jöttem. Mert azt mondták, menjek a Tóth Sándorhoz, az szokott ol­vasni.”6 243

Next

/
Thumbnails
Contents