Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Fürjes Péter: Mise Sarkadi Imréért (vers)
FÜRJES PETER Mise Sarkadi Imréért ♦II. díj Kinél az eszmélet hamarább született, nem talál az teste alá fáradt füveket. Mert összefognak ellene a mezők és az ágak, szél nem szereti, csak rádönti a fákat. Ha lefekszik, harmat mint sav mar)a, reggelig gyökeret ver karfa, kénytelen írni a humusz ős-betűit, ajkába lombok levelüket gyűrik, háza nincs, már mindenütt lakott, feje fölött megperdülnek a csillagok. Megszökik magától, mert sorsa tüdőbeteg házak közé vonzza, ahol már gépesült az isten; feltámad napról napra mint az élők, halálos hitben. Te harangok acél-csendje szoktass engem fegyelemre! Beszélj még az életről, a kegyelem kevés. Percenként lapul szerveinkbe egy-egy hajszálrepedés. Zuhanj még közénk, nyisd panaszra a szádat, állíts az útszélekre mindenkinek-vérző cseresznyefákat! Engedd meg, engem vonuló vándormadarak várnak - repüljek magasba velük munkások mámorának! Veled értük is győzök, téged már befogadtak rögökkel kártyázó hősök. Minket az idő nem állít sorba; mert már szemgödrünkbe, a határ- átlépéshez pecsétet ütött a halál. 221
