Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Nguyen Sang: Töredékek (elbeszélés, ford.: Kátay Antal)
a lelőtt heMkopterek benzfetantályából, vagy az ellenség rakétáinak becsapódását jelezve.- iSiikiorrüik - mondta futtában Huu. - Téljas tüzérségi érdjükéit a mezőre összpontosítják. Felszántják a puszta földet itiaikébáilklkla'l. További ihász pere futás után elértük az erdőt. Foglyaink fuldokolva a füsttől, bukdácsolva értek a fák közé. Itt már friss volt a levegő, a szél elkergette tőlünk a füstöt. Alig fújtuk ki magunkat, a füstből kiáltást (hallottunk.- Huu elvtársi Huu! Mindketten a hang irányába futottunk. Néhány száz méterrel az egységtől fiatal lányok állták a zöldiambú pálmák alatt. Arcukat, hajukat, egész testüket szürke pernye fedte.- Az égő mezőitől jöttök? - kérdezte Huu, de láthatóan miá!srói akart beszélői. Az egyiik lány gyorsan válaszolt is a kimondatlan kérdésre:- Kue jön legutoljára - kiáltotta kicsit évődve, kicsit irigykedve. Mindannyian a jelzett irányba néztünk, s néhány perc imáivá már feltűnt Kue, kezében 'égő fáklyát tartott, arca, ruhája csupa szürke pernye.- Kue! Kicsi Kue - futott a lányhoz Huu, s átölelték egymást. Kue arcán piros rózsák gyűltek az önömtől, de szemeit a földre szegezte zavartan. Majd a ihlaíjfonatávaJ babrált, s váratlanul .meglszálált: >- Hozok friss kókuszt, (jó? Választ sem várva, elfutott. Néhány perc múlva öllében friss gyümölcsökkel tért vissza. Huu bemutatott bennünket egymásnak. Kue huncut mosollyal nézett rám:- Alaposan kifüstöHtük (magunkat! De azért neim (haragszanak ugye? Kitört IbéliőHem a nevetés.- Hát, szó, ami szó, barátnőivel együtt igazi pokolbeli hangulatot idézett elő. De ha ez a füst nincs . . . Nem fejeztem be. Csák néztem ezt a lányt, amint itt áll előttünk, kormosán, mégis tündért bájjal. S arra gondoltam, hogy italán még most is fáj, nagyon fáj a válla. NGUYEN SANG Töredékek A terepszím.ű egyenruha jól állt, hiszen testre szabták. A katona végigsimítoitta magán az áj öltözetet, s Frodre gondolt. Az autószerelő Frédire, aki két pohár ital között minidig rémisztgette társait a háborúval. Marhaság! - köpte (ki a rágógumit a katona, akit iárslai féligsikarüllt orvosnak neveztek, műveli az ötödik félév után abbahagyta az egyetemet, s beállt az autógyáriba műszerésznek. Fred egy báróim! - folytatta az iménti gondolatsort a katona. Erednek fogalma sincs arról, hogy az amerikai hadsereg katonájának lenni nemcsak dicsőség, de szupier- kányellem is. Itt vannak ezek a gigantikus gépek. Mérhetetlen magasba háznak fél, s ráadásul szuperszonikusak. Ezek sérthetetlenek. Persze, ezt Fred nem tudhatja, ő csak beszél, mert valaki iteledumálta a Ifejjét. Holnap íróik neki levelet. Megírom, hogy cserélje ki a szemüvegét. . . 22
