Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Radnai István: Kiáltanak a jegenyék (vers)
RADNAI ISTVÁN üres négyszögek az ablakok meghalt a csend felcsattannak a jegenyék vadkacsák oldódnak el a víztől nem látni határokat felesleges az útlevél nyelv anyagából csipkés falak kezek érintéséből tágas kapuk tudod-e mikor hálódat kiveted? a kereszt árnyéka betakar a domb virága ezer lépcső a szeretet belépsz fejedet mélyen lehajtod tiszteld alacsony ajtók szemöldökfáját keresztfa tartja az ablakot a nap szárnyasoltárát kitárják remeg a víz örvény a fény vigyáz a nád a fák régi házak köré menekülnek kopott lelkünk falait ünnepek meszelője magányos négyszögek az ablakok? befelé nyíló ablakok hahó! kiáltanak a jegenyék Kiáltanak a jegenyék (Garabuczy Ágnes képeihez)
/
