Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Anh Duk: Füstben (elbeszélés, ford.: Kátay Antal)
- Meg keld szokni, hogy ők így fűtőnek. Az a fontos, hogy elkerülte az egységet a ralkétatűz. Alighogy elhúztak a vadászbombázóik, monoton morgással telítődött a 1-evegő:- Heliíkoipiberdk! - kiáltotta valaki, s színbe végigsöpört a kiáltás az egységen:- Helikopterek! Helikopterek! Azután egyetlen kérdés járt láncszerűen végig a fedezékeken:- Sebesült?- (Nincs, nincs, itt sincs. . . Nemsokára újabb parancsot kaptunk. Ennék értelmében tillos az első helikopteren étkező csoportot megtámadni. Tovább ad'tuík a parancsot, maijd .Huu felszerelte gépfegyverét. A csövet gondosan megtisztította, s megmozgatta a závárzatot. Az éígbolboin már kihunytak a csillagok. A napkorong sápadtan bújt élő a köd- fátyolból. Az ébredő nappali fényben jól meg lőhetett számlálni a tizenhárom helikoptert, amelyek lomhán közeledték a mező fölé. Közöttük hat „Hernyó” típusú volt két légcsavarral, hat „Keresztes” típus egy légcsavarés és végül a parancsnokokat szállította az „Égi banán” elnevezésű.- Az első csoport földet ért - súgta Huu, s töltényíüZárt kapcsolt a gépfegyverhez. Az első helikopter tőlünk balta ért földet. Nem sokkal (utána földre ereszkedtek a 'többiek is. Legvégül az „Égi banán” ért talajt, s az oldalajtókon egymásután ugráltak ki a nehéz felszerelést cipelő katonák. Utoljára két amerikai tiszt lépett ki, az egyiken Vastag, fekete keretes napszemüveg volt. A legközelebbi katona mintegy tíz méternyire lelhetett fedezékünktől. Láthatóan igondtalannl beszélgettek. Néhány 'flegmán kiköpte rágógumiját, szinte az arcunk elé. Huut figyeltem. Szerettem volna kitalálni gondolatait. Gondod-e arra, hogy .ükkor is ilyen veszedelmesen íközel voltak az ellenséghez? De töprengésre nem volt idő, mert Huu eilikiáiltoitta magát:- Tűz! Ebben a pillanatban elképzelhetetlenül erős fegyverropogás járta át a -mezőt. Az amerikaiak, mint a rongyíbábúk, úgy hullottak a földire. Néhány helikopter gyorsan felszállt. Az első néhány zakatoló, recsegő hang után leállította légcsavarjait és mintegy húsz méter magasból a földre zuhant. Egy másik már a földön gyulladt ki. Eszeveszetten .próbáltak menekülni a földön maradtak. De egységünk vas-maroík- kál szorította össze és morzsolta fel a légi deszantot. Az egyik tiszt magasra tartotta a kezét, -s példáját követték a többiek is. Ebben a pillanatban mindannyian kiugró-ltunk a fedezékből és körülfogtuk őket.- Györsiaini, gyorsan 1 - hallottuk a százados parancsát, s mi gyors mozdulatokkal tereltük ös'sze a foglyokat. A politikai ti-szt a két amerikaihoz fordult és tökéletes angolsággál mondta:- Mozogjanak, uraim. Vagy nem tandíjak, mi .az a parancs? A két tiszt állt a menet élére, őket követték a közlegények és tiszthelyettesek. Mi közrekaiptulk a csoportot, s elindultunk a .távoli kiserdő félé. Erőltetett menetiben haladtunk, s alig tíz perc múlva már feltűntek isimét az amerikai vadászbombázók. A .parancsnok féküdj-öt vezényelt, de már erre alig volt szükség, mert a mező túlsó szélién, éppen szélirányban, időközben rettenetes füstokádó tüzek gyúltak, s élért bennünket a fojtogató fedezék első hulláma.- Tovább! Tovább! - kiáltotta Huu, s futva folytattuk utunkat a lejtőnek. A mező. mögöttünk volt már, teljesen füstibe fulladva. Csak olykor lobbant .fél egy^egy láng 21
