Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - Kádár Péter: A tévedés (elbeszélés)

- Nekem csak a szüleimmel szabad utaznom?- Megszöktél nem?- Nem.- Talán hivatalos úton vagy?- Kirándulok.- Miért nem üdülsz mindjárt.- Ügy is mondhatnám.- Vigyázz, itt nem szoktak szemtelenkedni. Na jó, mondjuk elhiszem, üdülni mész. Hová?- A Balatonra.- Gondolhattam volna. Ilyenkor mindenki a Balatonra megy. Foglaltattál helyet szállodában?- Nem.- Rokonok, ismerősök? Ha szabad érdeklődni, hol aludtál volna a Balatonnál? Nem kell a padot megnevezned. Elég az üdülőhely is.- Nekem mindegy. Még nem döntöttem.- Mennyi pénzed volt? Húsz forint? Hát ez óriási! Vonatjegy?- Stoppal jöttem Pestig.- Stoppvonatra vártál az állomáson? Ez egészen új.- Mások is így csinálják.- Kik . . . mások? Nevük, címük?- Többé magának nem válaszolok semmire.- Pedig még akartam valamit kérdezni. Jártál tegnap Pestlőrinc felé? Volt ott egy betörés, de sajnos, ahogy az gyakran lenni szokott, üres volt a kassza. Nincs szerencséd.- Nyomd csak bele szépen az ujjad abba a festékpárnába. Ügy, úgy, körbe-körbe, nagyszerű. Tudod, találtunk néhány ujjlenyomatot. Nem te felejtetted ott? Véletlenül sem? Na, majd kiderül. Minden kiderül, légy türelemmel. Most menj vissza a körletbe, mert még lemaradsz az ebédről. Pedig úgy hallottam, csirkepaprikás van.- Mindenki elvesz egy tányért és egy kanalat. Értettétek?- Nekem nem kell. '- Nem ebédelsz?- Nem.- Holnap sem?- Holnap sem.- Akkor menj onnan!- Nem megyek.- Idefigyelj, ne makacskodj, mert leváglak a fogdába!

Összeszorítja a száját.- Ni, hogy néz! Mint egy apagyilkos. Kiderül valami?

Csak ne lenne háló az emeleti korlátok között.- Nem válaszolsz? Te akartad.

Hagyja, hogy vonszolják lefelé a lépcsőn. A hóna alatt fogja a nevelő. Behunyja a szemét.- Neked mi a balhéd?- Semmi. Nem akartam enni.- Ne hülyéskedj. Ide csak olyanok kerülnek, akikre sikerült rábizonyítani, hogy sárosak.- Sárosak?

205