Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Bárdosi Németh János: Hómező (vers)
BARDOSI NEMETH JANOS Ez a nagy, fehér Nirvána megnyugtat engem, s elborít, leplébe úgy bújok bele szakállam hóvirág-csokor, a csönd ujjam hegyére fagy, szívemben nincsen szenvedély, ami közel volt, messze van, s belém olvad a messzeség, egybefoly álom és való, Zenébe olvad minden át, fehér hó, versem, szállj te is, adj hírt a roppant semmiről, hogy ég, föld, minden összeér, s halál, vagy élet: csak szavak, vakíts meg végtelen havasi RENNER KÁLMÁN: VAN GOGH I. BS II. 197 Hómező
/
