Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Anh Duk: Füstben (elbeszélés, ford.: Kátay Antal)

- Minden mozdulatra gondosan .ügyelnünk kell, hiszen önként .törünk be az ellenség kelepcéjébe. S nem szeretném, ha a történet végéin nekik volna okuk a markukba nevetni. . .

(Halkan netvetteim: szeretném látni azt a riadóimat, amit a tüzérség ébresztője okoz a gazembereik között.- Csábító látvány - .mondta Huu. - Még sdha nem csalódtak bennünk, almikor mi vállalkoztunk arra, hogy ébresztőt osíoáljuinlk.

Nevettünk. Sok sikeres támadás állt imár .mögöttünk, s .tudtuk, hogy ezen .a földön a fű, az árkok, a szél, a sás, mind-mind a szövetsiqgesünlk.- Kik .maradnak .tartalékban? - .néztem Hunra.- .Az ellenség .tüzérségét támadó szakasz perceken belül visszavonul és élfoiglálija a hátsó fedezékeiket. Ölk lesznek a .meglepetés. . .

Rövid szünet után Huu magyarázta tovább:- Lesz még egy másik tartalékegység is. És az lesz az .igazi meglepetés. A döntő erő . . .

Az volt az érzésem, hogy Huu lát a sötétben is. Olyan pontosan ír|j>a le, hogy kinek Ihól a helye, ki melyik ösvényen kúszik élőre, s hol fordul jobbra vagy balra, hogy szinte bilhebablenndk tűnt. Ezéknél a gondolatoknál Huu hozzám hajolt .és suttogva mondta:- Adott pillanatban felgyújtják a parasztok a mezőt. Sűrű füst támad mindenütt. Ezt az akciót Kue irányítja . . .- Ki az a Kue?- Asszony vagy lány? Szerető vagy menyasszony? Nem tudóim pontosan - tévedt el Huu tekintete a távolba. - Egy biztos: Kuere számítani léhet. S nem is kél! róla többet tudni .. .

Néhány katona már horkolt a földön. Én Huut figyeltem, hátha mégis mond valamit Kueről. De osenld volt. Csak a Hold feltűnése az égen, az hozott változást. Felálltam, s az ajtóhoz léptem. .Csodálatos látvány volt. Mintha a mező ködtengeróben sétált volna a Hold. Mint egy gigantikus tűzgolyó, minit valami .misztikus üzenet a világmindenségből.

A holdfényben egy bivaly szekér ballagott át a mezőn. A görlbeszapvú állat .rángatva vonszolta a kocsit, s olykor Ifeibőgött, (mint távoli halj ókürt.

Huu hirtelen felkelt és méllém'lépett. Vizsgálódva nézte az arcomat. Az vdl.t az érzésem,, ihogy beszélni akar. Megelőztem.- Hány éves Kue, akiiről az előbb beszéltél?- Tizenkilenc.- Hova való?

iHuu megifojgta a kezemet, s a távoliba mutatott:- O.tit, távol, itúl a mezőin és azon a tenyérnyi kis erdőn. . . Ott van egy kis falu. Nappal tisztán látható néhány sZélső ház. Reggel . . . Reggél átvonulunk a falun.

.Néhány percnyi szünet után megszorította a kezemet, s folytatta:- Pajtás, amikor megismertem azt a lányt, csak tizenhat éves volt. Igen, serdülő lányka csupán. De különös lány. Megsebesült a válla, s úgy -ömlött rám a vére, minit a patak. Mégsem hallottam egyetlen íjalj szavát sem.- Vál'l-lövlés ?- Vasdüroimg. A gazemberek vasdorangja szúrta át a vállát. Még emlékezni is szörnyű.

A fiatal szalkaszparaniosniok-helyetbes ujjaival a hajába fésült.- Eleinte úgy szerettem, mint a kislhiúgomat. De akikor, 1959-lban, mindössze húsz éves voltaim. A település ifjúsági mozgalmának félélőse. S akkortájt az ellenállási moz18