Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Nguyen Trung Thanh: Tengerifenyők alatt (elbeszélés, ford.: Kátay Antal)

Vietnami elbeszélők

KÁTAY ANTAL FORDÍTÁSAI

NGUYEN TRUNG THANH

Tengerifenyők alatt

Szinte észrevétlenül nyúlt beszélgetésünk a kieső éjszakába. Odakint az eső vigasztalanul zuhogott. Met apó megs-ilm-ogatta derékig érő szakállár, majd így szólt:- Hát befejeződött a történet. S most a faluban mindenki ébren őrködik. A puskáik és a lándzsáik kéznél vannak. Nem ádhet bennünket meglepetés.- Hol járhat most Uhu? - •kérdeztem, inkább 'csak magamtól, .mint amikor az ember hangosan gondolkozik.

Thuü valamennyien szerettük. Itt sebesült meg a környéken, itt verte szét embertelen szadizmussal tíz ujját a vadállat Dzuik, aki évekkel ezelőtt az dmyotaók oldalára állt, s vad kegyetlenkedésével akarta bebizonyítani a rendszerihez való hűségét.

Thu ujjal időközben rendibe jöttek, s m.a este elindult a hegyeken .túlra, .megkeresni az övéit. A hírek szerint Thu bizottsági tag .volt a szabadságharcosoknál. Erről ugyan nem beszélt, s ők sem faggatták, de ellhitték, .mert igán éles eszű ember volt.

Thu ma .este, mindjárt alkonyat után elhagyta a falut. Met apó róla beszélt most, pontosabban, .éppen befejezte Thu történetét, amelyet lehet, hogy csak kitalált, lelhet, hogy a valóságnak teljesen megfelelően mondott cl. A szomszédok mindenesetre szívesen hallgatták.- Kár, hogy befejeződött - .mondta a szomszédék Dzit nevű fia. - Elhallgattam volna reggeliig.- Thu elment és ezzel vége... - kezdte el az öreg, de ekkor .kicsapódott az ajtó, és Thu liépett be a szobáiba.- Met apó, képzeld el, kivel találkoztam! Azzal az átkozott Dzubkal - mondta Thu, és ilebolepedebt a kemencéhez.- Dzukkall? Hol van a -gazember? - nézett fel az öreg.- Odaát - intett az éig fellé Thu.- Megölted?- Meg.- Ezzel? - bökött a pisztolyra az öreg.- Nem.- Késsel?- Ezzel - mutatta .fel tíz ujját a jövevény, s most jól látszott, hogy bal kezének középső ujjáról hiányzik egy perec.

Thu beszélni kezdett. A többiek, akik már indulóban voltaik, újra letelepedtek a földre. Az öreg Met csendet intett.- Éppen az egyik jól ismert csapáson mentem, amikor találkoztam a mieinkkel. Mondták, hogy a helyőrség ellen indulnák. Velük tartottam. Néhány száz méterrel távolabb megtámadtuk a helyőrséget. Percek alatt mindegyik arcra bukott.

16