Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - TANULMÁNY - Tüskés Tibor: "Visszapillantó tükör"
faját kérésiéire visszatér a kaitoliikius hitre. Vallomása szerint VI. Pál pápa személyisége, a II. Vatikáni zsinat eseményei, Tei'Hhiaíd de Ghairdin művei - melyekre Belien Gellert hívja föl a figyelmét - késztetik elhatározásra. Napjait szinte mozdulatlanul tölti, egészsége egyre romllik. De gondolatai tisztáit, kapcsolatát a világgal nem veszti el. Akikor sem, ha már csak egy-egy ellhárlíitó mozdulattal adhatja enrndk jelét. Csűrös Miklós jegyezte föl naplójában: „1969. március 20. A 70. születésnapra (hivatkozva megjelenik Kodolányinál Lendvai Gyöngy, a televízió szerkesztője. Fílm-Stíterjót szeretne készíteni az íróval. Kodolányi nem egyezik bele, a napokban sugárzott rádiászerqpléséről rossz vélomjénydket hallott, ismerősei szerint már selypít, motyog, .szenilis’ - a szereplések kora, úgy érzi, az ő életiében már lejárt. Lendvai erőlködik, legálálbb archív célokból mindenáron meg akarja csinálni fii Imijét a .még élő, ,nagy öragdkirőíl’; áhhoz sem ragaszkodik, hogy a kész (filmet az író életében bemutassák, ez, úgymond, kizárólag Kodolányi döntésétől függ. De a rábeszélés hatástalan, a szerkesztő dolgavégezatlenűl távozik. Kodolányi rezignáltján mondja; .Friss szeleik fújnak, kedvező áramlatok érezhetőik az életben és az .irodalomban. 'Az én hély- zeüam is javul, feloldották a karantént, amelyben éltem - de már késő; vak, béna és süket vagyok, semmit sem érék ai fordulattal...” Éveken át Magyar Imre professzor, az I. számú Belgyógyászati Klinika igazgató főorvosa, egyben kiváló író,, kezdi. Amikor 1969 nyarán Koddlányit kórházba szállítják, Magyar Imre éppen szabadságon van. Kodolányi János 1969. augusztus 10-én hal meg a budapesti belgyógyászati kMniikán. Magyar Imre emlékezéséből tudjuk: „Évek óta súlyos beteg volt. Hosszabb ideje már azt az elektromos írógépet sem használhatta, melynek .billentyűit le se kellett nyomni, csak megérinteni. (Fokozódó és egyre terjedő idegbénulása, mély imliatt évék óta nem tudott járni, s az utolsó időben már kezét és ujjait sem ltudta (használni, szívének és ereinek (betegsége életét niatracsirrá tette, szellemét azonban az utolsó pillanatig nem befolyásolta. Szikrázó elmével és élességgel, egy pillanatra som csökkenő érdeklődéssel, ílellkesed.éssel és mindig .indulattal .nézte a világot, mélynek szépségét - noha ifjúságától kezdve inkább árnyoldalai felé fordult — utolsó mondataiban is vallotta.” Augusztus 18-án temetik a Farkasréti temetőben. A ravatalnál aiz ímtánsak nevében Tatay -Sándor és Veres Péter mond búcsúbeszédet. 156 JÁKEALVI ELEMÉR: FOTO
