Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - TANULMÁNY - Tüskés Tibor: "Visszapillantó tükör"
Most sem én beszélek. Beszéltnek a Végrendelet alakjai, ezék a sok bikiniéi, sok szenvedéssel, sok átkozott teherrel! megvert (figurák. 'Kikelték sírijaikból s beszélnék. Egy olyan országról, olyan népről, amely nincs többé. S hogy éppen a 'Pécsi 'Nemzeti 'Színháziban szódalnak 'meg újra, az egészen végzet- szerű. Végzetszerű, hogy baranyai, péosi ember ,s író vagyok s az iis imanadok, tmég ha nem élhetek is igazi hazáimban, végzetszerű, hogy darabom alakjai baranyaiak, a problémák, amikkel viaskodnak, itt mutatkoztak ímeg legelőbb, Baranyában, sírjaik baranyai íkis faluik itemetőiiban süppedezndk s íme, én is, megformálójiulk, aiki életet fóbdittom beléjük, 'ide tértem vissza, a Pécs; Nemzeti Színházba, otthonomba, szülőföldemre. Gyermek- és ifjúkoromban itt nyílt ki a szemem a magyar élet meglátására s most, öreg fejjel, homályosuk) szemmel ide térek vissza megint, hogy a mai élet, a mali magyar soirs küzdelmeit, 'szenvedéseit és reménységeit ugyanolyan elfogulatlan tekintettel figyeljem, minit egykor, több minit harminc évvel ezelőtt. De még nagyobb, sokkal! nagyobb szeretettel, mint akikor.” Az előadásit Marton Frigyes rendezi, s a bemutató, a isiikor jó hírét a színház igazgatója, Katona Ferenc valamint Lendvay Ferenc viszi meg Afkarattyána. „Megmutatták örömtől ragyogó 'ábrázatákat. A darabban bíztam, s abban is, hogy az emberek megértik, ima sokkal inkább, minit tizenöt élvvel ezelőtt.” A Végrendelet szövegét a Népszava Kiadó könyvaiákiban jelenteti meg, egy-egy darabjának előadását a rádió s a Néphadsereg Színháza is tervezi. 'Szerződést köt a Boldog békeidők kiadására. Némi pénz kerül a házhoz, kényelmesebbé tehetik az akairaibtyaii életet. Új .tűzhelyet rakatnak, meszelteitnek, s rendbe tétetik a kentet. Megvan a téli tüzelő. Az élbaszáléslkötetről elismerő kritikákat közölnék a folyóiratok. Jókedv és derű költözik a házba. Átmegy Káptailanifüredre, ahol festőJbarátija, Nyerges Pál él, három napot tölt oitt, ,,A fiú igen jó arcképet festett rólam, az egyetlen jó arcképet, ami eddig készült e isorolk írójánál.” 1956 februárjában aztán, egy hideg, havas téli napon, váratlanul betegség tör rá. „Ez volt az a pillanat, almaikor megismerkedtem a szívrohammal, az infarktus rohamával, a szívtxombózi&sal. Amikor egészen közelről máztam a halál arcába, és egyetlen pillanat alatt leszámoltam egész életeimmel. Mindennel, ami szép volt, és ami rút, mindennel, aminek örültem valaha, és amitől fékem. Egyetlenegy szorongás tartott hatalmában: a halál elháríthatatlan pillanatának szorongása, a félelem, hogy milyen lesz az a pillanat az öntudatom számlára', amikor még tudom, hogy én én vágyóik, de már nem tudom, hogy vagyok.” Napok telnék el, amíg a mentőik megérkeznek Akiarattyára. Öles hóiban, és hótar- laszolkon át viszik a balatonfüredi iszívkóirházlba. :Hebeket tölt ágyban, de állapota álig javul. Az egyre (jobban elhatalmasodó, a szívét mátkáiban tartó betegség miatt a következő év februárjában isimét visszamegy a füredi szívikórházba. A kezelés ellenére egészségi állapota csak romlik. (Régi gyanakvása az orvosokkal szemben isimét föllébred, s kételkedéssel fogadja a vizsgálatokat és az élőírt gyógyszereiket. Ezután Budapestre, a Korányi-klinikára Ikerül, ahol cukorbetegséget állapítanak meg nála. Bajait általános ideggyuilladás tetézi. Életéiben új korszak, ahogy ő nevezi: a betegségek korszaka kezdődik; „testileg is lelkileg lis rabságba kényszerítve, minden poraikáim vasihi'linlcsékbe verve”. A -test és a lélek, a betegség és a szellem harcából azonban az utóbhi kerül ki győztesen. Kodolámyi életének elkövetkező évéi, több mint egy évtizednyi idő, nem a hallgatási, hanem a betegség legyőzésének ideje. Ha töredékesen, ha részletekben is, elkészíti életének második nagy mérlegéit, iaiz utolsó írói számvetést, megírja az emlékezés és az önkritika műveit. Megadatik néki a ritka írói szerencse, hogy maga végezze el műveinek végső korrekcióját. 147
