Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Káldi János: Az "asszonyfai" Petőfi (vers) - Káldi János: Szabó Gábor (vers)
KÁLDI JÁNOS Az „asszony fai” Petőfi Hol vannak már Salkovicsék? Hova szállt el a régi ég? Visszajött a szélbélökött. Verhetetlen, élő, örök. Épp olyan, mint fiatalon. Múlhatatlan forradalomAmit mondott, azzal üzen. Jár-kel, izgat győzelmesen. Nem alkuszik a vaskonok. Töri, ha kell az ablakot. Elém dobja a Rába-part. Nagyon érzem, hogy mit akart. Az egész ég az ő dala. Egész nemzet ő egymaga. Ha van remény, csak ő lehet, legyűrheti a végzetet. Szabó Gábor Álltak tizen a kocsinál a sárga-virágú alkonyaiban tanakodva és tarkukat-vakarón: hogyan is tegyék föl az óriás követ. Szabó Gábor sóhajtott egyet, megragadta és egyetlen lendülettel a helyére tette. Nagyobb csönd nem volt még a világban, mint akkor, ott, a kocsi mellett. Csak azt nem tudom, vajon, az ámulattól vagy az irigységtől fagyott a szó társaiba.
