Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Debreczeni Imre: Kobra (elbeszélés)

Miire a kerb let vezető belépett, myoma sem ivóit semminek. Az asztalon bor, poharaik, már föl ás hnljitottiaim egy pohárral. De nagyon sápadt lebontom, mert a főnök mindjárt azzal kezdte, ho,gy mii lelt.- A lába - feleibe (helyettem Kobra ilyenkor mindig előveszi szegényt. Beszélgetünk éppen - (hazudta az aljas.- Hát csák (barátkozzanak - indult a Ikartületvezeitő mennem kell, mert még azt találja ihinmi a feleségem, hogy nem vagyok otthon.

Vicces fiú, minidig bolondozik. Jól kijövünk egymással. Énvelem ki lehet jönni. Aki velem nem jön ki, nem jön ki senkivel.

Hogyan szivároghatott (ki ez is, nem tudom. De kiszivárgott. Kiszivárog itt minden. Jötték hamnroisan a központból, faggatni kezdték. De én letagadtam. A kerületvezető volt a ‘tanúm, látta, hogy borozgattunfc.

N o, egészségünkre!

Megsült közben a krumpli. Vacsoráztak.- Hát így (állunk. Most legalább tudod. Ezt a Kobrát, ezt kell ionian eltávolítani, aztán rend lesz újra. A szakmait ite csinálnád, az irodai munkát meg az embereket vállalóim. Velem ki Iahet jönni. Itt a két üres szoba, (babútorozhatod, meg is nősülhetsz akár. Hajnalban nem muszáj fölkelned, itt az öreg Bolhás, elintézi aiz (intéznivalót. Mert jó hely ez különben, (kiesik a szórásiból, a központból csak ritkán néznek ki, akkor is mi újság, aztán már porzik is utánuk az út. iGsalk ezt a (Kobrát, ezt kall valahogyan eltávolítani . Már gondoltam rá, (hogy mii volna, Ihia (fölfelé buktatnánk? . . .

Hogy a fiú nem szólt, elhallgatott az öreg is. Ágyazott, lefeküdtek.

Az öreg -már rég horkolt, de a fiú még minidig iá pókot bámulta.

$

Mikor imásmiajp Ihaljmallban fölöbnedt Boribás, üres volt a «másik ágy.- Na, Jeromos - szólt fel a (hálójával bíbelődő póknák evvel is megvolnánk, jöhet a következő.

Teának való vizet tett föl a rezsóra, az ablakihoz bicegett, a gazda szemével leltározta föl az ébredező pusztát. Himlőhelyes széles arcával, fekete keretes szemüvegével olyan volt, mint a kobra.

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ: PICASSO