Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Debreczeni Imre: Kobra (elbeszélés)
árulkodni. Akkor pedig Ihaj lehet. Meg amiatt s*om dicsérték volna meg, hogy ez az alak megtudhatta ezeket a dolgokat. Elmenteni hát a borítékért. Annyi tisztesség azért volt,benne, hogy a fiait kiküldte a szobából. Éppen a kígyóját etette. Ott feküdt az a ronda féreg a szőnyegen, előtte egy nyomorult földi béka. Folyton közelebb csúszott hozzá,, a lkát szeme alkar a mágnes. Másodszorra sikerűit a fejénél elkapnia. Miért kínozza? - bukott ki belőlem a szánakozás. Hallgasson! Nem látja, hogy zavarja Simít a táplálkozásban? Máig sem értem, hogy fért le azon a vékony nyákon az a kövér béka. így iSímikém, most pihenünk kiosk, míg jó;l lecsúszik, csak azután kapod a következőt. Hármait fcáp csupán. Koplalnia (kell, nemrég vedlett. Hát itt van - adtai oda a borítékot. - És nem szeretném, ha megfeledkeznék iaz egyezségünkről. Szóval elkeverte, igaz? Alig értem a levegőre, hánynom kellett. 'Mégis kitudódott, pedig allhliszed1, ugye, hogy nem híreszbeltem. De hiába nem akartam, a ikerüleívezatő kiszedte bélőlem. Előtte valló napon együtt kutattuk át a ipa- pírjaimat. Igaz, megígérte, íhogy senkinek sem mondja él. Gsák azt nem értette, miért féltem annyira Kobrát. Hát elmondhattam volna néki, mondd? Két nap múlva jön az egyik jóemberem, ího,gy az este nagy cirkusz volt Kobráék- nál. Tört, zúzott, még a kígyóját &s kihajította dühében. Csak azt nem tudta, mi miatt cirkuszok. Időváltozás volt, rosszát éreztem. De élmú'lt valahogyan a nap. Éppen vacsorához készülődtem, miikor jön az éjjeliőr, hogy Kobra hivat, de azonnal. Eredjen viisisza és mondja meg, hogy onnan ide éppen annyi, minit innen oda. De az öreg csak áll, nem mozdul. Rálpirítok: - iMi van, ímegsü'ketükél, József? - Azelőtt maga volt az engedelmesség. Én ugyan nem, mlég ha a könyvemet adja, sem - mdkaicisoiba meg magát. - Igen mérges. Már vártak. Kobra, meg a két fia. Gyanús volt nékem mindjárt, hogy amint beléptem ráfordította a kulcsot, de arra gondolni sem mertem volna, ami azután következett. Alig ülök le, betömték a számat, s kötöztek a székhez. Jó szorosan, csakúgy ropogták a csontijaim. Akkor elém áll, s azt kérdi, kinek mondtam én él, hogy náluk vök a bőrkéik. Intek a fejemmel, hogy senkinek. Akkor vette ©lő a konyhakést, neki nyomta a torkomnak. Ide, ni! Ha kiáltani mersz, véged! - sziszegte miután kivették számiból a pocket. Tagadtam. Ha beledöglöm, sem adom M a főnökömet. Belőlem nem ifog egy ilyen csibészt csinálni!- De ©lmomdbad:, csakhogy lejárathass!- De nem!- De el! Így vitatkoztunk 'Ott, torkomon a késsel. Ha nem kopogtatnak, alighanem rosszul [járhattam volna, nagyon sötét volt a képe az aljasnak.- A kerületvezatő úr vár odakint. Autóval - szepegbe az a szegény asszony rémülten.- Te, ha pofázni mersz - sziszegte, míg a fiai éloldozták. 118
