Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Debreczeni Imre: Kobra (elbeszélés)
Kobra meg csak lapított a háttóribem. -Egyne többen jártak itaniáiosiánt ahhoz a kiígyó- bűvölőhöz. Föl is okosította őket, (hogy ©gy ügyvéd sem ij óbban. Keverte, kavarta, magnóm bűztem kezdett, minit eső ellőtt; a disznátr.ágya. Jötték a jóembereim: Kolbra a Jánost faggatta, mennyi az átlagtermés búzából. Kobra a tehénistállólban járt, evvel pusmogott, avval tárgyalt. Nem múlt el nap, bogy valamik me hozták volna. iMág bizalminak lis beválasztották. Akikor jö;t az az ostoba ötletem, hogy ímegtétetem brigádvezetőnek. Gondoltaim, iha -majd az erdő felől áll, másképpen latija ő is. Nem kellett ivolna. Meg az sem, (hogy beengedtem ide az irodába. Azontúl még jobban elszemtelanedett. Nemhogy megbecsülésnek vette volna az előléptetést, hanem úgy gondolta, hogy (félék tőle, azért. Az embereik meg bolondulták érte. Az ügyes-bájossal nem hozzám jártaik, hanem csakis hozzá. Ahányszor beküldtem valamiért a központiba, utána mindig jött a hidegzuhany. Hogy ihasásíkodom az embe- rdklkel, goromba ivagyok, nem adok kocsit, ha orvos kell, meg miniden. Apró szurikálások voltak, nem nagyobbak a iméhosípésmél. Megvastagszik idővel az ember bőre, egy .csípést iföl sem vesz. Azt lis megtanulja, hogy a központiakat azért fizetik, hogy ilyesmivé! is törődijanek. Meg nem is kall azt minidig komolyan venni, amit mások előtt mondanak. De ha (folyton csípnek, szutikálnalk, elunja az ember. Egy méhes íp-ás semmi. Száz megöl egy lovat. Meg szégyantetbam is, hogy órbekezletdken, ahol annyi ember hallja, folyton az én ivén fejem mossák. Akkor jött az az ötletem a borítékkal. És a legközelebbi bérfizetésnél úgy intéztem, hogy az egyik Kobra-fiú elvigye a Mihály borítékját is. A bankjegyek számét persze mind fölírtam magamnak. Tudtam, Kobrának a ipénz a gyengéje, beszélik, százezernél többje van a takarékban. No, lett is ebből akkora haicaeáré, íhogy nagyabb már nem is lehetett. Olyan lett a puszta, akár a fölbőlygatott idarázsfiészdk. Elkezdődött a .gyanúsítgatás. Máskor egy hát alatt som Ihondtalk el az asszonyok annyi vizet a tótból, mint azokban a ,napokban. Oist lebzselték ifélnapszam, s be nem állt a szájuk. .Gyanúsították ezt, gyanúsítottak azt. Többnyire éppen azt, aki nem volt ott. Aztán föl a vödröt, futás a szomszédasszonyhoz. Tudja-e, hogy a Rózsi azt beszélte a tóton., hogy a maga ura vitte volna el a Mihály pénzét? Hajhafcaiptak, három napig mást sem tehetett hallani csak a marakodásukat. Én meg szép csendesen úgy intéztem, hogy' Mihály asszonyának a fülébe kerüljön: hátha a Kobra tette! Jól számítottam. Harmadik nap reggelén beállít ide Kobra, hogy ő becsületes ©mbar, a fia tévedésből két borítékot hozott, amit osalk moist vett észre, s tenné az asztalomra. Annak vigye, akié i- mondom intdki —, semmi közöm a dásznóaágaihoz. No, de igyunk is közben fiam, egészen kiszáradt a torkom. Isten, isten! Azt fogja mondani, hogy Véletlenül eillkieverte és kész. Hogy én? . . . Maga. Azt hiszi nem találtam ki, hogy úgy rendezte meg az egészet? De ha nem akarja, én nem erőltetem. Visszavihetiem a központba is. Úgyis volna velük egy kis beszél.gotnivalóm a ibarmésanedm.ányek kozmetikázásáról, meg hasonlókról. És miár imént is. Estig gondalkaZbam. Hogy a központban ©lázíbat, az még csak hagyj án. Ördögöt az öraganyjánál. Mert gondolhatod, hogy a terméseredmények fcikozmetikázását nőm imagam miatt csináltam. Meg másít sem. Minek nékem a tehénlétszám? Nem vagyok agronómus, ho.gy .prémiumot kapjak utána. De az az aljas még képes volna máshol is
