Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Kósa Csaba: Hazafelé (elbeszélés)

A férfi .még minidig oom eresztette el a kezét, de itt már a kisfiú vezette őt. Szürkült. A kertekben kiödlabdák fcergetőztek a kéményekből kibodotodó füsttel.

A kaput zöldesfekete moha színezte, a kisfiú az eperfáig vitte a férfit, ott elengedte a kezét, s a ífáskamrához futott. A fészer előtt magas, haijlotthátú emiber aprította a fát, a kisfiú az ölébe ugrott, s megkereste a selymes vágást a szemöldöke felett.

Hályog ragasztotta már a délután szemlét, amikor a férfi tovább indult. A kíiisfiú a ikapu mellől nézte, ahogy nyugodt, kimért mozdulatokkal felül az édesapja biciklijére, Int s beiekarikázik az estébe.

Mire megvaesotózoltt, a sötétség megszállta az udvarit. (A berak fdől, amerre a férfi elhajtott, fény körök nőttek; zangtek, dübörögtek, Vijjogtak a dombok. Nemsokára be- oSörömipöibek az első tankok; sárosaik voltaik; s gőzölögték, imiimt a megizzadt lovak.

i íz

V. TÓTH LÁSZLÓ: FELSZÓLALÓ