Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Kósa Csaba: Hazafelé (elbeszélés)
KÓSA CSABA Hazafelé A (kisfiú a malom felett, a homokos domboldalon pihent meg. Innen láthatta a paták keskeny, szabályos völgyeoskéjét, a oipónyi 'kis dombokat fed pántlikázó országutat, s a hídon túl a imozdulafiktn, íniéma falut. A malom 'hallgatott, széles, fehér lapátjain .száraz gallyak hevertek. Az udvaron lovasszekér; szálkás, egyenes rúdja mint valami égnék meredő légvédelmi ágyú, a szekérderék haséin tszíánaszálafc lengedezték élő. A kisfiú elhatározta, hogy bekopog a molnárhoz - erős, nagyítású, piros ember, látta egyszer a (búzás zsákok tetejéről, amikor az édesapja (kezet fogott vele -, úgy gondolta: ennék a molnárnak emlékeznie kell rá. 'Felállt, ibelébújit a ;ka|bátjálba, amelyen eddig üldögélt, kezét a zsebébe süllyesztette, s megkereste a Zöld 'üveggolyót, amit még a színes ceruzákért cserék Bakossal. Leereszkedett a partról, megkerült egy vastagtörzsű, öreg nyírt, s átsétált a patakon elfektetett fapallón. A malomudvart agyagos, sárgás föld borította, mindenféle keréknyomok keresztezték egymást, még 'embereket, (házakat is megformázhattak, ha sokáig figyelte őket. A kisfiú átvágott az udvaron, megkocogtatta az üvegablakot. Néhányszor kopogtatott még, aztán keresett két iféítéglát, egymásra rakta őket, hogy (bekukkanthasson az ablakon. Az üveget, belülről kék csomagolópapír fedte. A kisfiú nem nyitott be sehová engedély nélkül, most sem [kísérletezett az alj tóval. Ahogy elhaladt a (fái mellett, a gépekhez nyíló .tölgyajtó egyik szárnya kitárult, a félhomályos teremből egy férfi lépett ki. Aliit az ajtóiban, nem mozdult. Szakadozott .szürke köpenyt viselt, a lábán sáros, betont orrú csizma, az arm meg beesett, a többnapos serbe kékessé árnyalta, mintha mákkal hintették volna tele.- A .molnár bácsit keresem — mondta a kisfiú. A ‘férfi (bólintott, de nem válaszolt.- Nincs idehaza? A (kisfiú megigazította a kabátját. Reggel indult el, úgy gondolta, hogy estére otthon tehet, nem akarta az idejét vesztegetni.- A faluba mégy? — kérdezte a (férfi.- Nem ide - s a kisfiú a távolba intett.- Akkor ne indulj - mondta a férfi. - Nemsokára .sötétedik. A .szalma penészsziagú volt, nyirkos. A (kisfiú a kabátján feküdt, s egy rongyos pokróccal takarózott, amelyet a férfi adott nekli, hogy ne ifázzék éjsziaika. Sokáig nem jött álolm a szemére, feküdt csendben, s hallgatta iaz egerek neszezé- sét. Később megjelent előtte a kert, ahol délelőtt a pulival játszottak, a kutya két rongycsomó füle, nedves barna szeme, s a szailímiákazal, ahol kunyhót épített a pulinak. A kazal mögött, a fűzfabokrok takarta lyukon (kúsztak át, a puli egészen az utolsó házig kísérte, ott tétován megállt s visszafordult. 109
