Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Simon Lajos: Itthon telelő madarak (vers) - Simon Lajos: Öregek tél után (vers)
SIMON LAJOS Itthon telelő madarak Öregek tél után Hiszen van szárnyunk, s jó erős szivünk, erős szívünkben útrahívó láz is, gyülekezhetnénk villanyhuzalokra, s torkunkból a búcsú gyermeksírása szállna. Kényszerleszállás nélkül átrepülnénk három tengert és három Afrikát, és biztosabban célt érnénk a szélnél, mert van szárnyunk, és jó erős szivünk. De társaim, mibennünk az a hősi, hogy van szárnyunk és jó erős szivünk, de itt vagyunk, mikor a znzmarától zengve szakad a forró vezeték, itt vagyunk, mikor felgyűl a nádas, szél-tépett fészkünk füstölögve ég, itt vagyunk, ide bénít a hűség, mikor ájultan eldőlnek a fák, itt vagyunk, akkor is itt vagyunk, mikor a jéghátán is meg kell élni, itt vagyunk, mindig csak itt, csak itt, mert van szárnyunk, és jó, erős szívünk. Köszöntsük hát levett kalappal megint a jó, meleg napot. 0, fényözön, evőé, hurrá! hát itt vagyunk: megadatott nézni, hogy a gyökérszakító tél után él-e még a fa, s a léglökéses szárnyú, bátor madarak hogy húznak haza? Milyen a boldogító zápor? Hogy száll a felhő messzire? S már életünktől olyan távol hogy zeng a gép erős szíve. Dióért nyögve lehajolni doronggal tépett lomb alatt, s megint csak életet remélni, ha bíbor lombok hullanak.
