Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Morvay Gula: Utolsó találkozás (elbeszélés)

boros poharának alját bámulta, Teve meg sarkával a padlót döngette, de Baihiás köz- beriklkantott, hogy „gyerekek, valaki itt jár közöttünk!” „No, ez már ibekávézott!” „Ki járna dot közöttünk? A vendéglős, annialk meg ez a kötelessége.” „Kutyiákötelexsége.” „Kedves kötelessége!”

Az utcán teherautó csörömpölt: a felihajiigált lapátok, üres olajoskannák éktelenül csepegtek; Bábiás felrezzent, és csendesen mondta Tevének: „Mondtam. Valaki itt jár közöttünk, az nem hagy Iminket pántlikásan mulatozni. Láttam', hogy mind, mind ijedtek voltatok, csak nem metlbábdk bevallani.” Baihiás a zajra figyelt, (kezében megáMlt a pohár, a többiek is az utca zojjiát figyelték; messze úthengerlő zörgött-zúgott. Mintha tank mormogott volna.

[Foghíjasok lettek a ihélyeik és az asztalok; először egyenkiinit potyadoztak a fiúk, aztán kettesével surranták ki. „Gyerekek, ösiszeadtám, kivontaim az életet, és azt mondáin, sokszor csak a szivünkkel látunk helyesen” -, mondta Teve a .mellette ülő döheder-nagy fiúnak, Balosnak. „Mindig” - mondta Balos, miközben száját az utolsó korty felé vitte a pohárhoz.

SZENTIRMAI ZOLTÁN: EV A