Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Rónay László: Jegyzetek Radnóti költői környezetéről

dás”. Lázadás a „gazdagok szusszanó táiLaii” dien, s lázadás a Kapetanavics Pórok sorsa ellen, akiknek „ritka a jókedvűik, és sok a tennivalójuk”.

A látóhatár az ő ©gén is egyre söüétehb. Érzi, hogy dúlt korszak következik, melyben:

Surranva kell most élned itt, sötét yadmacskaként, ki néma hittel ugrik és karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel; ki hogyha alszik, félig alszik és szembehasal a vésszel akkor is, s villanva eltűnik, ha fáj a küzdelem.

A költő helyének, szerepének és küzdelmének ez a korai, pontos meglátása, tudatos felismerése emelte Radnóti költészetét már ékkor is a nemzedék fölé. S az a jövőt is látó hit, amely a maga költői halhatatlanságát is szánnyalóan tiszta, szép sorokban jósolta meg:

................... körül

leskel rá a világ

s végül hosszú késeivel megöl, virág nem hull majd és furakodva féreg se rág,

ha meghalsz, ß tested égetni lebocsátfák.

De mint esti harang

hangfára toronyból, a sok fehér galamb,

a hangfa száll utánad, s csapdos mafd ott alant.

(Szerelmes vers az Istenhegyen)

HORVÁTH ISTVÁN: HULLÁMTÉR

90