Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Rónay László: Jegyzetek Radnóti költői környezetéről

A természet, retidjéneik megzavarodásáról tudósít Weöres Sándor is:

fialott az ég, puffadt és fehér. .. fiz ágak összevissza dongának .. .

Kemény torony lóbál kemény hangokat. . .

Hegedű-lábú tücsök, éji lélek, töltsd meg a korsómat ketyegő daloddal, és a bánatot, melyet eltitkoltam, valid be helyettem . . .

„Nap és éij köve közt őrlődöm” ■— mondja a költő, és ezzel is érezteti, hogy versei nem az elidegenedés dokumentumai, hanem a világ keserű valóságának vetületei.

A Korunk Antológiája sokkal teljsebb és hitelesebb képet ad a Nyugat harmadik nemzedékiéről, mint a Vajda János Társaságé. Igaz, az eltelt esztendő is sokat jelentett a fiatalok költői fejlődése szempontjaiból, s a történelmi események is megacélozták hangjukat. Míg azonban ők - noha a harcot vállalják - inkább a jelent tükrözik verseikben, Radnóti Miklós a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának ajánlott és a Korunk költői Antológiájában közölt Kortárs útlevelére című költeményében így ír:

Gondold el, hogyha lázadsz, fövendő

fiatal koroknak embere hirdet,

s pattogó hittel számot ad életedről!

számot ad, s fiának adja át

emlékedet, hogy példakép, erős fa

legyen, melyre rákászhatnak a gyönge növények.

Radnóti költészetét egyszerre motiválja a múlt, jelen és jövő, melyet rendkívül költői intuícióval előre érez. Ez a „jövőidejűség” teszi már ekkori költeményeit is a korszak jelentős dokumentumaivá, és ez emeli namzedéktársai fölé is. Tőle — mint a „iegfcem- peramentuniioisabb költőtől” nyolc költeményt találunk a gyűjteményben (Montenegrói elégia, Nyári vers, Férfivers, Pontos vers az alkonyairól, Vénasszonyok nyara, Szerelmes keseredő, Szerelmes vers az Istenhegyen, Kor társ útlevelére). Némelyik a táj, a természet mezéibe öltöztetve vall a „piros hitről”, a közeledő lázadásról:

Híven tüntet kél pipacs, nem bánfa, hogy őket látni még, de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen:

s mosolyg a szálldosó sötét, hogy nem törik, csak haflik a virág, s könnyedén aligha hagy hat fa el piros hitét.

A „szurotnyos szellő” és a virágok „piros hit”-ének szembeállítása a vers igaz mondanivalója. Mert míg az antológia többi költője inkább általánosságokban, a kényszerűségnek engedve, nem is tisztán látott ellenfél ellen indulna, Radnóti tudatosan építi verseibe a társadalmi frontokat. Az ő 'harca nem egyszerű csatározás,, hanem „láza89