Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Rónay László: Jegyzetek Radnóti költői környezetéről

S bár keserű, szomorú az élet, mégis meg 'kell védeni kevés eredményét, mert

A táj felett mint zászló leng az ég, kéken lobog s cluzzadtan hirdeti, feldúlatott már az egész vidék, bús munkáját az ősz jól végezi.

A feldúlt táj rajza jelzi, ihogy (hazánkban is egyre fenyegetőbb veszedelem a fasizmus előretörése. Gömbös korszaka ez, aki Hitler és Mussolini útjára váramé az országot. Nem véletlen, hogy Habán Mihály (költeményében már a közeledő háború félelmes látomása köd/llik fel:

Vörös színe alatt egy bombavető gép száll sötéten és nagy zúgás És árnyéka útján a halál fuvalma járt,

Gyilkos gázok pusztították el az élő városokat. . .

(Milyen furcsa gazdagsága a magyar lírának, hogy Habán Mihályra ma már alig emlékeznék. Neve az irodalomtörténetekből is kimaradt. Pedig ennek a nemzedéknek nem kis tehetségű költője volt. Elsősorban Füst Milán hatalmas zsoltárai hatottak rá, s mellette Claudel költeményei — tőle sokat fordított is. Némelyik verse — az idézett is — az ószövetségi zsoltárosök félelmetes látomásait idézi, az ő ihletőjc azonban nem Ninive, hanem a huszadik század pusztulásba rohanó Európája. Első és egyetlen kötete 1934-bon jelent meg a Kozmosz kiadásúiban Évszakok forgása címmel. Ebben a kötetben ő is gyakran idillikus húrokat zenget, máskor azonban a halált idézi, amint pusztulást hoz, néhol pedig valóságos haláltáncotkat. Költeményeiben gyakran céloz a „nyugati égbolton felbukkanó” hatalmas, félelmetes és pusztulást hozó égitestre, amely megvilágítja majd a magyar tanyákat is, .ahol együtt nyugszanak „úri tolvajok” és dicső vezérek. (S nem csak Halbán Mihály ilyen elfelejtett költő, hanem Szabados András, Vándor Lajos, s a náluk sokkal tehetségesebb Friss Endre és Govriík Elemér is. Vajon mikor jön el feltámasztásuk ideje?)

A költő és a költészet felelőssége megnő ebben a 'korban — ez az antológia másik nagy tanulsága. Vas István írja:

Ó, ha e hexameter gépfegyver volna, golyókká válnának szavaim, pattogva, sziszegve kiszállók.

ö a lét értelmiére is megpróbál válaszolni. Az emlékek minduntalan visszatérnek, s szinte megbénítják az embert cselekedeteiben. „Mit ér a holnap?” — kérdezi, s erre szinte rímel Weöres pesszimisztikus kérdése: „Ismer a célom engem?” Ez az elmélyedő, néha önmagát is korrigáló filozófia a kor jelenségeire keresi a választ. Mint ahogy a kor tükörképe a természet újszerű ábrázolása is. Jékely szinte kísérteties világa is a valóság élményének fcivetülése. Titokzatossága a kor erdélyi költészetét idézi. Az elmúlás a központi témája, de egyik képét sem viszi végig, hanem furcsa, váratlan fintorral oldja fel a költeményt:

..i ..

A temető megett lement a Nap, pár pillanat

és szöszke csillagfejeket szúrtak fel a szőlőkaró-hegyek.

88