Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Rónay László: Jegyzetek Radnóti költői környezetéről

Jékely Zoltán kiforratlan tehetsége misztikus vízióival a nemzedék egyik legeredetibb költői világát ígérte. Verseiben sokféle hatást asszimilált, de mindent a maga egyéni hangjává formálta. Az ő (költeményeinek is visszatérő témája a nyomorúság, árvaság, talán ettől az érzéstől válnak képei zaiklátottá, •romantikussá, néhol pedig a végtelen dimenziókat is átfogóvá:

Csaholnak a riadt komondorok, az almafák fehér csontváza csattog es zúztnarás halál kullog alatt ok *

s hófehér fogsora rádvicsorít.

(Elhagyott kutya elégiája)

Nála a formai megújulásnak is akadnak érdekes kísérletei. Jelzői szokatlanul erőteljesek, kifejezők, nemegyszer József Attila látásmódját idézik. Az ég „ezüst ködöt esőz”, a leveleik „csörömpölnék”. Szokatlan, belső feszültségű költeményei a korszak belső ellentmondásainak hű bizonyítékai.

Rónai Mihály András és Szabó Zoltán költői pályája a rövid életű Névtelen Jegyzőben. vette kezdetét. Az antológiában szereplő verseik az őket ért költői hatások asszi- milálásának folyamatát érzékelik. Rónai Mihály András inkább Füst Milán költői világának követője, a szigorú objektivitás az ő esetében is inkább a prózaírót sejteti. Annál eredetibb jelenség Weöres Sándor, akii szintén idegenül érzi magáit a világban s menekülni szeretne:

Idegen nekem itt a lapály nevetőkkel és zokogókkal, éhes száj és tele száj, s a marakodások a csókkal.

ö is a nagy távlatok követője, gyakran meglepő képzettársításokkal érezteti, mennyire szűkösek a való lehetőségek, s mily nagy mértékben szükség volna a dimenziók kitágítására ahhoz, hogy az ember megtalálja léte értelmét és boldogságát. Kovács című költeményében írja:

Idelenn nyakamba másznak a csigatalpú hegyek.

Idelenn mély kutat ásnak és még magasabbra megyek.

Lesz acélom is ott elég és egy lesz a munka s a béke: nyakamban a hurutos ég rejtő felhő-lepedéke.

Parázzsá gyötröm a fémet, hullni fog a szikra-hó egy lesz a halál meg az élet, meg a bőrös fújtató.

Ebben az antológiában is sok vers a bizonysága, a fiatal költők mennyire mesterei a lírait pillanatképeknek. Zelk Zoltán azonban ezeket vádlóvá, figyelmeztetővé formálja, amikor fásult objektivitással írja-